Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Itt tartlak most a karomba zárva És ölelsz és csókolsz és mindhiába. Nem férsz közelebb.

Kapcsolódó idézetek

1. Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Túl sokat néztem a távolba várva. Itt tartlak most a karomba zárva És nem vagy közelebb. Balázs Béla
2. Veled alszom, s veled ébredek, És mégsem vagy ott; A karjaimba ölelem a gondolatot Rólad - de csak a közönséges levegőt érintem. John Clare
3. Hosszú álomból ébresztettél fel. Lehet, álom csak, mikor két karod átölel. Veled érzem úgy, hogy a lelkem súlytalan, szívem meztelen. Zuhanunk, szoríts most engem. Caramel
4. Én lennék álmaid nője? Rám gondolsz az ágyban, de pusztán gondolatban nem tudsz megölelni és jobban megszeretni. Florence and the Machine
5. Hozzád láncol ölelésem s nem nézhetlek-érinthetlek, mivel ráébredni félek kérdéssel, simogatással véghetetlen magányomra, hogy szeretlek és te nem. Pedro Salinas
6. Hányszor éreztem, hogy fázol velem, Már a kezem sem nyúlt feléd. Még egyszer hozzám értél, megszorítottál, Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál. Rúzsa Magdolna
7. Mennyire szeretlek! érzem, ez szinte fáj. Töröld le könnyemet becéző szavakkal és ölelj magadhoz ezen az éjszakán.
8. Nem tudok úgy beléd bújni, hogy ne hiányozzál még. Nem tudlak olyan szorosan magamhoz húzni, hogy ne hiányozzál még. Vágyódom rád, s néha azzal áltatom magam, hogy mint egy madárkát elfogtalak, a markomba szorítalak, végre az enyém vagy, de közben azért ott lappang bennem az aggodalom: elszállsz. Müller Péter
9. Mikor karjaimban tartalak, akkor is csak kereslek; és soha egészen nem vagy enyém, mert örökké kívánlak, mert benned a lehetetlent, a végtelent akarom. Anatole France
10. Végeérhetetlen zokogok veled, ahogy szoritásod egyre hevesebb, ahogy ölelésem egyre szorosabb, egyre boldogabb és boldogtalanabb. Pilinszky János