Vigyázzunk, mi ketten ködben jártunk. Ki tudja, mi a találkozásunk? És akik azért ölelnek, mert fáznak Megfizetnek az első napsugárnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. Fekete István
2. Kell az árnyék és kell a fény, Hogy meglásd, miért érkeztél, És hogyha úgy érzed, túl hosszú a tél, A nyár majd pótol mindenért.
3. Vannak, akik érzik az esőt. Mások csak megáznak.
4. A napsugár az ablakon át cirógatja arcom, Behunyt szemmel arra gondolok, mikor átölelsz, ha alszom. Ha lemerült a szívem, mindig te voltál a töltő, és hogy megköszönjem neked ezt, kevés egy emberöltő. Children of Distance
5. Szemünket az éjhez edzve hallgattuk a szél szavát, a szél szavát; remegő szánk szólni nem mert s két szomorú, szerelemvert, ölelkező árva embert megölelt az éj s a vágy. Nadányi Zoltán
6. Ha az ember idegennel találkozik, az első együtt töltött percek mindig bizakodásra adnak okot. Egy úton haladunk. Miénk ez az út. Óvjuk egymást. Aztán jön az első kereszteződés. És még egy. És egyre több. Mint a házasságban. Gerlóczy Márton
7. Veled együtt, ketten élünk meg meleget, fagyot, kellünk egymásnak, a Hold is a Nap nélkül némán ragyog. Punnany Massif
8. Két összeillő ember Fénylő, tágra nyíló szemmel. Figyeld, elakad a hangunk! Istenem, hát mi vagyunk! Két fénysugár a ködben, Jöttél akkor, és én jöttem. Végre megláttalak téged, És köszönöm az egész életet! Szécsi Pál
9. Szeress engem, hogyha kérlek. Hideg szél fúj, nagyon fázom, egyedül járom utamat ezen a kerek világon. Republic
10. Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Reményik Sándor