Balázs Fecó

Megint elment a nap, ahogy mindig szokott. Nem túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Csak egy érzés volt, ahogy öltözött, hogy utoljára látom őt, és a holnapjában nem lesz már helyem. Mikor azt ígérte, hogy visszajön, már tudtam, hogy végleg elköszön, mégis eljátszottam újra, hogy elhiszem.

Ahogy nézett, soha nem felejtem el, ahogy közel van, mégis távolról figyel, meg sem szólalt, nem is érdekelt, miért, ahogy nézett, annyi mindent elmesélt.

Maradj velem, segíts nekem, Vigyél haza, fogd a kezem, Szeress nagyon, fáradt vagyok, S nehéz a szívem.

A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok. Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet, hogy minden nap, mindenhol erős legyek?

Amikor vége az utolsó dalnak is, És a varázslat szétfoszlott már, Mi lesz veled? Egyedül hagy a zajos tömeg, Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.