Balogh Béla

Azt hihetnénk, hogy a világot az értelem, a józan ész és a jó szándék irányítja, holott ez távolról sincs így. A világot - legalábbis anyagi szinten - érzelmi hatások, érzelmi döntések, érzelmi csúcsok és mélységek irányítják - a tapasztalat szerint nagyon is hullámvasútszerû úton. A hullámvasúton pedig a lefelé, a kellemetlen élmények felé vezető úton, minden negatív érzelem hátterében mindig ugyanazt a mozgatórugót találjuk. A neve: FÉLELEM!

Miért van az, hogy az egyik ember egészséges és boldog, a másik meg beteg és szegény? Mitől válik az egyik ilyenné, a másik olyanná? A válasz viszonylag egyszerû. Az embert a saját gondolatai és a gondolataihoz kapcsolódó érzelmei teszik olyanná, amilyenné válik.

Mindaddig, amíg az emberiség nagyobb hányadát félelemben és a negatív érzelmek szférájában lehet tartani, illetve ezeket a félelmeket sikerül ébren tartani és táplálni, a földi világ irányítói és urai könnyen befolyásolható, könnyen terelgethető és könnyen megfélemlíthető embertömeggel "dolgoznak", azt saját céljaik és érdekeik szerint "használják", pontosabban kihasználják.

A világot jelen fejlődési szakaszában nem a józan ész, nem a bölcs belátás, és nem is a "legyen mindenki számára a lehető legjobb" gondolat irányítja. Felemelő és lehúzó érzelmek valóságos viharában vagyunk szinte folyamatosan.

Időnként vannak ugyan csendesebb időszakok, de az érzelmek hullámzásától elég nehéz elvonatkoztatni, márpedig azok határozzák meg döntéseinket, cselekedeteinket, és ezzel együtt életünk legfontosabb eseményeit, illetve "sorsunkat" is.

Előbb- utóbb mindenki rájön, hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik, ha sorra minden vágy teljesül.

A hit (...) nem más, mint az összpontosított gondolat ereje, biztos tudás, megingathatatlan belső bizonyosság, aminek ereje abból fakad, hogy a világegyetem valójában egy kivetített gondolati építmény.

Valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy "megteremteni", aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes belső bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb-utóbb a fizikai világban is megjelenik.

Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de csiszolatlan gyémánt, aminek közepében ott világít lényünk lényege, az isteni szikra, a Fény. Ahhoz, hogy valódi, ragyogó drágakővé válhassunk, fényesre kell csiszolnunk a durva felületeket.

Mindenki maga választja meg fejlődésének útját. Szabad akaratunkkal és a rendelkezésünkre álló erővel bármit kezdhetünk. Szabadon alkothatunk, és alkotásaink által kifejezhetjük belső értékeinket. Lehetőségünk nyílik arra, hogy segítsük és támogassuk embertársainkat, rokonainkat, barátainkat. Ugyanazt az erőt használjuk akkor is, amikor rombolunk. Tönkretehetjük mások alkotását, letörölhetjük arcukról a mosolyt, testileg és lelkileg bántalmazhatjuk. (...) Bármire használjuk is a rendelkezésünkre álló erőt, egyvalami biztos: mindig van egy célunk, még akkor is, ha ez esetleg nem tudatosodik bennünk.

Az illúzió különös dolog, hiszen saját érzékszerveink kapuin keresztül érkezik valami információ, ami oly erős valóságérzetet kelt, hogy gyakran minden további nélkül elfogadjuk, és csak nagyon ritkán kérdőjelezzük meg.

Az univerzum csodálatos, tökéletesen rendezett, és oly végtelenül nagy, hogy áttekinteni, felderíteni, vagy teljes egészében megérteni talán soha nem is lehet.

A szív nem bíráskodik, nem vádol, nem tesz szemrehányást, csak adni szeretne - szeretetet, gyöngédséget, megértést és elfogadást.

Egy másik ember nem az én tulajdonom, tehát nem veszíthetem el. Mindannyian ugyanannak az egyetemes életnek a részei vagyunk, ezért még csak igazi elválásról sem beszélhetünk.

Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos tekintetben "agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan - a reklámok.

A reklámok (...) a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos "mókuskerékben", amely az újabb javak megszerzését lehetővé teszi.

Bármi legyen is az, amit nagyon sokszor hallunk, egy idő után hitként épül be, és tudatalatti hitként, az életünk mozgatórugójaként kezd mûködni. Mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy az állítás igaz vagy nem, hogy összhangban van-e az univerzális törvényekkel, vagy épp ellenkezőleg.

A világot olyannak látjuk, amilyennek gondoljuk, sőt amilyennek tudat alatt hisszük. Ha környező világunkon változtatni szeretnénk, akkor elsősorban saját magunkon kell változtatnunk.

Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a szeretet csupán egy érzés a többi között, és nem is tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. A szeretet azonban lényegesen több ennél. A szeretet az univerzális Erő, Bölcsesség és Intelligencia szüntelen sugárzása a világba, amely a fizika nyelvére lefordítva nem más, mint fény. Fény a fizikai világban; belső fény, amelyet csak belső látásunkkal láthatunk.

Minden szülő tudja, hogy "kés, villa, olló, gyermek kezébe nem való". A bölcs szülő nem ad olyan eszközt gyermeke kezébe, amelyet a gyermek még nem képes a megfelelő módon és a megfelelő célra használni. Miért feltételeznénk mást a Teremtőről? Nem a Tudástól zár el bennünket, csak a tudás átadásának idejét köti bizonyos szintû lelki fejlettséghez.