Egy másik ember nem az én tulajdonom, tehát nem veszíthetem el. Mindannyian ugyanannak az egyetemes életnek a részei vagyunk, ezért még csak igazi elválásról sem beszélhetünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Emberek, akiknek élete egyszer érintette egymást, kell, hogy új formát találjanak kapcsolatuknak, ha ők maguk különböző irányba haladnak is. És jelenlegi egyetértésük része lesz új életüknek is. Senki nem birtokolhat egy másik embert. Ha együtt vagyunk, birtokosai vagyunk saját magunknak, a természetnek és az időnek. Ilyen egyszerû ez. Liv Ullmann
2. Az ember nem tulajdon. Egy kapcsolat nem jelenti azt, hogy nem lehet örömed nélkülem. Nem lehet titkod előttem. Popper Péter
3. A másik nem a tulajdonunk, senkit sem birtoklunk. Hadd legyen olyan, amilyen! De néha jobb, ha nem velünk van. Pamela Anderson
4. A végén mind magunkra maradunk. Senkivel sem válhatunk eggyé, semmiképp sem tehetünk valakit teljesen a magunkévá.
5. Egyetlen emberre sem tekinthetünk elvont fogalomként. Ehelyett minden emberben egy egész világot kell látnunk a maga titkaival, a maga kincseivel, a maga gyötrelmeinek forrásaival és apró diadalaival. Elie Wiesel
6. Senkit sem lehet visszatartani attól, hogy felépítse vagy tönkretegye a saját életét. Próbálunk hatni rájuk, szenvedünk miattuk, harcolunk értük, mégsem megy. Egy embert nem birtokolhatsz, sem jóban, sem rosszban. Pier Vittorio Tondelli
7. Bár nem ezt az életet képzeltem el magamnak, attól még az enyém. Akár tetszik, akár nem, ezt az egyet kaptam. És nem vagyok hajlandó úgy leélni, hogy azt kívánom, bárcsak másmilyen lenne. Nem az. Soha nem volt. És jó eséllyel nem is lesz az.
8. Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörûség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy leválunk egymástól; ez lehetetlen. Emily Bronte
9. Mindig van olyan, aki marad, és olyan is, aki elmegy. Ez másokkal is így van. Ha senki sem tenne semmit, csak azért, mert fél az elválástól, mi lenne? (...) Embernek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk ezzel a bánattal együtt élni. Ez a szeretet, és az emlékek és az emlékezés. Ha csak ezek egyike is megvan, az erőt adhat ahhoz, hogy tovább élj. Ha ezek közül egy sincs, akkor nem leszel képes tovább élni.
10. Alapjában véve, akárhogyan nézzük is, mindannyian kollektív lények vagyunk. Hiszen milyen kevés az, ami bennünk a szó igazi értelmében saját tulajdonunk! Mindannyiunknak kapnia kell és tanulnia azoktól, akik előttünk éltek, és azoktól is, akik kortársaink. Még a legnagyobb lángelme sem vinné sokra, ha mindent saját bensőjéből akarna meríteni. Johann Wolfgang von Goethe