Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de csiszolatlan gyémánt, aminek közepében ott világít lényünk lényege, az isteni szikra, a Fény. Ahhoz, hogy valódi, ragyogó drágakővé válhassunk, fényesre kell csiszolnunk a durva felületeket.

Kapcsolódó idézetek

1. Kezdetkor mindnyájunk élete egy-egy nyers drágakő. (...) Lényünk, tetteink folyamatosan koptatják, vásítják, homályosítják vagy éppen csiszolják, karátosítják azt. (...) Végül majd az egész gyémánt szép lesz. Vavyan Fable
2. A szellem olyan, mint a drágakő: minél több oldaláról csiszoljuk ki, annál szebben ragyog. Fekete Gyula
3. Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra. Wass Albert
4. Két isteni tulajdonság van bennünk. A Titok és a Fény. A Titok: lelkünk mélye. A Fény pedig értelmünk fénye, amely megcsillantja a felszínt. Megcsillantja, de egyetlen pillanatra sem tárja fel a titok legmélyét. Müller Péter
5. Mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, akármilyennek született, s ezt csiszolni, formálni kell.
6. Van valami bennünk, ami a legnagyobb szükségben is fenntart bennünket és képessé tesz, hogy a legsúlyosabb körülményeket is elviseljük, s ez a valami az a bizonyos isteni szikra, mely mindenkinek ott parázslik a lelke mélyén - a vigasztaló, a gyógyító - csak fel kell ébreszteni.
7. A gyémánt csak egy kő, ami hatalmas forróságnak és nyomásnak van kitéve. A különleges dolgok mindig ott rejtőznek, ahol senki sem keresgél. Jodi Lynn Picoult
8. Ha tehetném, például megtenném, hogy egy szép leányból spirituális lényét kivonnám és egészen addig tisztítanám, sûríteném, desztillálnám, szûrném, kristályosítanám, amíg elmúlhatatlan és tömény esszenciáját megkapnám. Minden szép nőből végül is drágakövet lehetne készíteni. Vagy bort. Hamvas Béla
9. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörûséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. Lucius Annaeus Seneca
10. A valóság hasonlít a drágakőhöz, annyit csiszolják, mire forgalomba kerül, hogy egészen más lesz, mint amilyen eredetileg volt. Rejtő Jenő