Bartos Erika

Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ, Édesanya gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva.

Alszik a város, Benne a házak, Eljön a holnap, Vége a mának.

Trikó, Trabant, Traktor, Trappol, Trónus, Trópus, Trombita, Trapéz, Trafik, Tréfa, Troli, Tralla-tralla-trallala!

Anyák napi mûsor lesz az óvodában. Sorba állunk szépen ünneplő ruhában. Szavalunk sok verset most jönnek a dalok, felkészültünk mi is, akárcsak a nagyok! Édesanyát látom, ott ül a sor szélén, mosolyogva tapsol mûsorunknak végén. Kicsordul a könnye, elszorul a torka, tudom, mire gondol, pedig nem is mondja. Arra gondol, érzem, milyen ügyes voltam, életébe mennyi boldogságot hoztam! Nem szólok egy szót sem, átölelem inkább, így kívánok némán boldog anyák napját!

Anya, anya, édesanya, Nem ölel úgy senki más, Anyák nélkül mit sem érne ez a kerek nagyvilág.

Zúzmarás a december, Örülhet a hóember. Hófehér a pocakja, Óriási hólabda. Hópocakján hófeje, Seprût tart a jobb keze. Kavicsszem és kavicsszáj, Répaorrán kismadár.

Mondd el, Anya, milyen volt, míg szíved alatt voltam, Gömbölyödő pocakodban sokat forgolódtam? Mondd el, Anya, milyen volt a születésem napja, Gondoltad, hogy ilyen hamar megnövök majd nagyra?

Torta, torta, ahány torta, Annyi íz és annyi forma.