Mondd el, Anya, milyen volt, míg szíved alatt voltam, Gömbölyödő pocakodban sokat forgolódtam? Mondd el, Anya, milyen volt a születésem napja, Gondoltad, hogy ilyen hamar megnövök majd nagyra?

Kapcsolódó idézetek

1. Anya, ugye érzed a lelkedben, te vagy az oka, hogy ilyen lettem? Ahogyan telnek az évek, és visszatalálok, és átértékelem, és aztán el is énekelem, úgy köszönöm az életem! Kocsis Paulina
2. Álmomban - úgy szeretlek - multamba is már beeresztlek. Gyermekkoromban jársz fel-alá velem, - ha est közelget, nevetve rántsz kézen anyámnak hivó szavára, tán anyám vagy - Ismerlek; mosolyodban forgok melegen, végül megnyugodtan. Illyés Gyula
3. Még egész kicsi voltál, amikor anyád bajai elkezdődtek. Akkor borzasztóan magam alatt voltam, nem tudtam, mit tegyek. Csak ültem a széken búskomoran. Te ezt persze láttad, és valószínû meguntad, mert egyik alkalommal odaugrottál hozzám, és adtál egy nagy puszit. Aztán mentél is tovább azzal a lendülettel, mintha csak úgy útba estem volna.
4. Kérded, miért hogy dédelgetlek? E gyöngédségre van okom; Halld hát miért, miért szeretlek: Olyan vagy, mint ifjúkorom. Sully Prudhomme
5. Hiányzol nekünk, Anya! Mindig csak rád gondolok, és azt szeretném, hogy láthassalak és átölelhesselek, ahogyan te öleltél engem. (...) Gyakran arra gondolok, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velem maradj... Mindig ott van a lelkem mélyén, amit terólad tudok, mert én a te részed vagyok, és te én vagy. Szeretünk, Anya! Rebecca Skloot
6. Anyuka! Hatvanadik születésnapod alkalmából fogadd múló lényem legmélyéből feltörő érzéseimet, aggódó, féltő, rajongó szeretetemnek Feléd áradó meleg sugarait. 60 év nagy idő. Keszei István
7. Meséld el, milyen voltam, hogy éltem, hogy daloltam, segíts, hogy emlékezzem, kit szerettem? Mondd azt, hogy minden rendben, nincs baj, és nem kell félnem, s én majd behunyt szemmel emlékezem.
8. Most újszülött még, egyszer gyermek, és egyszer felnőtt is leszek, terítsd felém szilárd szerelmed: még ismeretlen, bánt a nap. S ha majd növök, fogadj el engem, meg ne tagadd a vágyadat, hadd vessek ágyat a szívedben. Szabó Magda
9. Miután megszülettetek, anya mondott nekem valamit, amit nem egészen értettem. Azt mondta: "most már azért élünk, hogy emlékek legyünk számotokra". Azt hiszem, már értem, mire gondolt. Szülőként az ember a gyerekei jövőjének kísértete.
10. Amikor megszülettem, a köldökzsinór rá volt tekeredve a nyakamra, a két karomra és az egyik bokámra. Anyám mesélte, hogy az orvos abbahagyta a szülést, és elkezdett röhögni. Ha valaha hagytam volna, hogy valami az utamba álljon, már rég nem élnék. Azt, amit mások úgy neveznek, kudarc, nekem az az élet. Reggeli. És én addig nem megyek el, amíg ki nem ürül a büfé.