Baruch Spinoza

Az indulatoknak alávetett ember (...) nem a maga ura, hanem ura a sors, s ennek annyira hatalmában van, hogy gyakran, noha belátja a jót, mégis a rosszat kénytelen követni.

A természetnek nincsen semmiféle maga elé tûzött célja.

Egy bánatteli kedélyállapot megszûnik szenvedés lenni, amint tiszta és egyértelmû képet alkotunk róla.

Abból, amit Pál mond Péterről, sokkal inkább Pált ismerjük meg, mint Pétert.

Új ruha? Minek az? Talán más ember leszek benne? Rossz dolog, ha a zsák többet ér a húsnál, ami benne van.

Ne nevesd ki a világot, ne is sirasd, hanem értsd meg.

Az a legnagyobb rabszolga, aki élvezeteinek rabja, és sem meglátni, sem megcselekedni nem képes azt, ami neki hasznos.

Az emberek szabadoknak tartják magukat, mert hiszen tudatuk van akarásaikról és vágyaikról, az okokról pedig, amelyek vágyakozásra és akarásra késztetik őket, mivel nem ismerik, sejtelmük sincs.

Az emberek csakis azért hiszik magukat szabadoknak, mert cselekedeteiknek tudatában vannak ugyan, de nem ismerik az okokat, amelyek determinálják őket.

Nem nevetni, nem siránkozni, nem átkozódni kell, hanem megérteni.

Az emberek nem állampolgárok a születésüktől fogva, hanem azzá formálódnak. Így haladnak előre kérdésről kérdésre, míg végül Isten akaratában találnak menedéket. Ez pedig nem más, mint a tudatlanság szentélye.

Aki Istent szereti, nem kéri, hogy Isten viszontszeresse őt.

Nincs remény félelem nélkül, és nincs félelem remény nélkül.

Mindenkinek jogában áll megválasztani a személyes meggyőződését. Az ember hitét kizárólag annak alapján ítélhetjük meg, hogy milyen gyümölcs termett belőle.

Az emberek szabadoknak tartják magukat, mert hiszen tudatuk van akarásaikról és vágyaikról, az okokról pedig, amelyek vágyakozásra és akarásra késztetik őket, mivel nem ismerik, sejtelmük sincs.

Az emberek szabadoknak tartják magukat, mert hiszen tudatuk van akarásaikról és vágyaikról, az okokról pedig, amelyek vágyakozásra és akarásra késztetik őket, mivel nem ismerik, sejtelmük sincs.