Az indulatoknak alávetett ember (...) nem a maga ura, hanem ura a sors, s ennek annyira hatalmában van, hogy gyakran, noha belátja a jót, mégis a rosszat kénytelen követni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embernek az a dolga, hogy király legyen, önmaga ura, de egyúttal koldus is, akinek abból kell élnie, amit rámér a sors.
2. Aki egyszer "úr"-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának "ura" lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak. Jókai Mór
3. Önmagának nem jó barátja, még kevésbé ura, hanem rabszolgá­ja - aki mindig következetes s oly ma­kacsul ragaszkodik kiszabott útjához, hogy nem lehet eltéríteni, nem lehet ama bizonyos kerékvágásból kizökkenteni. Michel de Montaigne
4. Minden embernek megvan a maga sorsa. A saját, máséhoz nem hasonlítható sorsa. (...) Vannak dolgok, amelyek az ember akaratától vagy törekvésétől függetlenül léteznek, de végeredményben mégsem tudják alakítani az ember sorsát, vagy ahogy gyakran mondják, nem tudják a sors kénye-kedvére kiszolgáltatni az embert. Hát persze csak akkor, hogyha maga az ember sem mond le a harcról.
5. Az emberek eltérő módon élik meg ugyanazt a sorscsapást. Lehet, hogy nem menekülhetek a sorsom elől, de ura vagyok oly módon, hogy szembenézek vele. Guillaume Musso
6. Néha (...) a szívedre kell hallgatni. Még ha az ember próbál is ellenállni a szív akaratának, sokszor előfordul, hogy átveszi felettünk az irányítást.
7. Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni. Kodolányi János
8. A sors (...) nem végtelenbe nyúló kötél. Inkább gumiszalag. Minél nagyobb erővel törtet előre az ember, annál kegyetlenebbül rántja vissza a kiindulóponthoz. Thomas Keneally
9. A sors a lúzerek menedéke (...). Aki a sorsra hivatkozik, csak kifogást keres arra, hogy miért engedi, hogy az események irányítsák őt, ahelyett, hogy ő irányítaná az eseményeket. Cecily von Ziegesar
10. Nem vagyok a magam ura. Nem tehetem azt, amit akarok. Korlátaim vannak, egyre több. Nem mondják ki, de érzékeltetik: egyirányú az út, és javarészt nem én döntök, merre kanyarodik. Légrádi Gergely