Bauer Barbara

A határidőnaplóm a hajcsárom.

A sorsszerûséget csak utólag lehet belemagyarázni a történtekbe. Aki éppen súlyos helyzetbe kerül, a legkevésbé sem legyint, hogy ó, ez a sorsom.

Ne lesd a boldogságot, mert ha állandóan függővé teszed valamitől, akkor egész életedben csak várakozni fogsz. Legtöbbször ott van veled.

A nő finomít, céloz, utal, a férfi viszont konkrétumokat mond és hall. Nem értik egymást.

Légy önmagad. Járd a saját utad, keresd a saját igazad. Mindenre benned van a válasz.

Légy önmagad, és ne akarj másokra hasonlítani!

Vannak az ember életében álomszerû pillanatok, amelyekre örökké emlékezni fog. Amelyek végigkísérik egész életét. És vele maradnak az érzések is.

A szerelem bánat, lemondás, szenvedés és halál.

A harag ahhoz ragaszkodik, aki táplálja.

Várni valamire vagy valakire, miatta elodázni a pillanatot, elszalasztani azt, ami ott van kéznél, amire várni sem kell már: időpazarlás.

A titkok mindig a mélyben vannak, a felszín pedig hol idilli, hol félelmetes.

Ha másoké a felelősség, ha másokat, a körülményeket okolod, azzal elismered, hogy nem a te kezedben van az irányítás.

Aki sosem szúrja meg az ujját, az nem tudja, hogy a tû hegyes, és nem lesz óvatos.

Nem a múlt változik, hanem a te hozzá fûződő viszonyod. De attól, hogy a múlt már befejeződött, még jelen van.

Valahányszor megengeded magadnak a boldogság megélését, akár csak pillanatokra is, kitárul a szíved, a lelked befogadóvá válik, és feltámad benned az a vágy, amivel a világra érkeztél.

Van, amibe nem lehet beletörődni. Van, amit nem lehet elfogadni. Van, amit nem lehet felfogni sem.

A múlton már nem változtathatunk, a jövő pedig mindig előttünk jár, és örülhetünk, ha legalább a hátát látjuk.

Ami fontos, az megvár, szokták mondani, eljön az ideje, pedig nem is az idő vár, hiszen nem jár az előttünk, velünk cammog, vagy éppen velünk siet.

Vannak helyzetek, amik csak mással történnek meg. Vagy nem most. Soká, olyan messzi jövőben, ami látszólag nem is tartozik a jelenhez. Elválasztja a mosttól a beláthatatlan távolság.

Nem kell mindig mindent irányítani, időnként átülhetek a megfigyelő szerepébe, hogy messziről lássam magam.