Bauer Barbara

Mindig minden változik, csak egy nem. A földünk ma is ott van, ahol Árpád rátalált. Járnak-kelnek rajta, tegyék. Szabályozzák a folyókat, városokat építenek, falvakat pusztítanak, de nem csak az ember, hanem a természet is. Határokat húznak és fákat vágnak ki. Pusztít a török vagy a jégár. Éppen amelyik. Aztán a sebek begyógyulnak, és Árpád népe még mindig ott él. Éppen másokkal, vagy magában. Bár talán éppen úgy nem élt sosem. Ilyenek vagyunk mi. Ahol a templomunk és iskolánk van, ott otthon vagyunk. Az mutatja meg az irányt.

Hit és bizalom. Mindig azt gondoltam, ez hiányzik az emberekből, de ha van is bennük, mellette ott a félelem. Az egyik kioltja a másikat, mint víz a tüzet, mint a kiáltás a csendet. Gyûlölet a szeretetet, irigység az örömöt. Hazugság a bizalmat. Az igazságot.