Bella Ahatovna Ahmadulina

S mintha üvegből volna könnyem, olyan súlyosan hullanak cseppjei, csörrennek a csöndben, mint földhöz vágott poharak.

Egy erős, ravasz lény hirtelen torkomból kilopta énekem, nem tör ki hang, elsiratni sem, torkomon, a fekete seben.

Hogy gőgös voltam, bánom már nagyon. Úgy elvenném hideg élét a szónak. Legyen benned irántam irgalom. Olyan nagyon remélem, hogy te jó vagy.