S mintha üvegből volna könnyem, olyan súlyosan hullanak cseppjei, csörrennek a csöndben, mint földhöz vágott poharak.

Kapcsolódó idézetek

1. Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínû könny.
2. A könny éppoly ragályos, mint a nevetés. Honoré de Balzac
3. Átnézel rajtam, mint az üvegen, Átnézek rajtad - s vérzik a szemem. Galgóczi Erzsébet
4. Zokog - s szép szárán könny csorog, Mint halhatatlan gyöngysorok. Edgar Allan Poe
5. A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek. Mihail Solohov
6. A gyász úgy feszíti belülről az embert, mint a felgyülemlett víztömeg a gátat: elemi, drámai erővel akar kitörni.
7. Ha eszembe jut, hogy minden rokonom és ismerősöm rég halott, és hogy egyedül vagyok, mint az ujjam, megállíthatatlanul ömleni kezdenek a könnyeim. Darren Shan
8. Csend van, amikor megállsz, csendje hótömbnek, jéglemeznek. Tisztán hallod, amint most üvegszívem szirmai töredeznek. Dsida Jenő
9. A könnycseppek olyanok, akár egy-egy titkos levél, amelyben az ember felfedi valós érzelmeit. Iskender Pala
10. Vannak sebek, olyan mélyek, a szívhez oly közeliek hogy még a konyhaablakot verő eső is halálos lehet. Jón Kalman Stefánsson