Egy erős, ravasz lény hirtelen torkomból kilopta énekem, nem tör ki hang, elsiratni sem, torkomon, a fekete seben.

Kapcsolódó idézetek

1. Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől. Stephenie Meyer
2. Senki sem vagyok, semmim sincs, testem szûk, szoros fantombilincs, viharvert gúnyám feslésein átütnek vérző, mély sebeim. Ara Rauch
3. Önként jött ajakamra, kötött formában, az ének, s vers lett mindenből, bármit is írt le kezem. Publius Naso Ovidius
4. Ha valaki végre belehallgatna a lelkembe, akkor hallaná, hogy elsöprő erővel üvöltök. Minden sikolyom és kiáltásom mélyen el van ásva a szívemben. És az üvöltés ereje sebeket ejt rajta.
5. Valami lassú, árnyhûs rejtelem, valami, ami újúl szüntelen, valami gyors, lőtt seb a szívemen. Szabó Lőrinc
6. Mintha egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomon, azon át kirángattak belőlem valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő, tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet és vérzik, akármennyi idő telt is el azóta. Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínûleg semmi baja, de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. (...) És mégis, úgy tûnt, túl tudom élni ezt is. Stephenie Meyer
7. Valami megszûnt bennem, elpusztult rég, arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék.
8. Szép bánat feszül a homlokom alatt és fekete tájak tükröznek sötéten összecsörrenő fogaimon: ne félj. Radnóti Miklós
9. Kínok árnyékaiból szólok hozzád, Istenem. Kín mar, sújt, temet, józan eszemet vak veszélyben, láncos mélyben ne hagyd elveszítenem. Weöres Sándor
10. Először tompa dübörgés, azután dobolásra emlékeztető, monoton zaj, ami egyre hangosabb lett, mintha valamilyen óriási teremtmény jönne lassan egy sötét és ismeretlen erdőn keresztül, és közben hatalmas dobot verne. Ezután felhangzott egy másik dob hangja, mintha egy másik óriás jönne néhány méterrel utána, és mindegyik a saját dobjára figyel, ügyet sem vetve a másik ütemére. Mind erősebb lett a hang, míg végül nemcsak a hallásomat, hanem - úgy rémlett - minden érzékemet eltöltötte, ajkamon és ujjaimon, halántékomban és ereimben dobog. (...) Visszatartottam magam, mert rájöttem, hogy a dob az én szívem volt, a másik meg az övé. Anne Rice