Berkesi András

Azelőtt azt hittem, hogy csak nő képes lemondóan, szinte alázattal szeretni, mert ez a tulajdonság törvényszerûen a nő lényéhez tartozik - nem, be kellett ismernem tévedésem.

A hazugság elpusztítja az embert, megöli a boldogságot. A hazugság ingovány, nem lehet rá építeni.

Szigorú törvény, aki az első vonalban harcol, az sebeket ejt másokon, és sebeket kap. Másoktól, önmagától. Embernek lenni azt jelenti, hogy vállaljuk önmagunkat. Múltunkat, hibáinkat, bûneinket.

Ha szeretsz, ha igazán szeretsz, ha azt akarod, hogy várjak rád, hogy ne utáljalak meg, nem hagyhatsz a bizonytalanságban. Ha várnom kell egy börtönbe zárt emberre, tudni akarom, hogy miért kell várnom. Nem neked, nekem kell eldöntenem, hogy az maradtál-e, akit szeretek, vagy más lettél. Az ítélkezés joga az enyém.

Most már tudom, ki merem jelenteni, ha az embernek határozott célja van, képes mindenre, fantaszta lesz, sok olyan dologról le tud mondani, aminek azelőtt fontos és nagy jelentőséget tulajdonított.

Minden vallást az ismeretlentől, a megmagyarázhatatlantól való félelem szült.

Lám, tulajdonképpen milyen jók az emberek. A bajban összetartanak, ha jól megy nekik, marják egymást.

A bátorság (...) ott kezdődik, hogy szembe merünk-e nézni önmagunkkal. Tévedéseinkkel. Vétkeinkkel.

A kirakatban ott kínálták magukat olvasásra Tolsztoj, Heinrich Böll, Hemingway, Németh László, Illyés, Veres Péter... Én meg arra gondoltam, mi a fenének törték magukat ezek a koponyák, miért írtak és kiknek? Bölcs tanácsokat, okos érveket hagytak ránk, tanulságos emberi sorsokat meséltek el. És mi haszna? Mennyivel lettünk jobbak, tisztességesebbek?

A halott ember már nem vádol, nem védekezik, a halott ki van szolgáltatva a túlélőknek, azt mondanak rá, amit akarnak.

Hiszek az álmokban (...). Amikor azt álmodom, hogy zavaros víz partján állok, vagy gázolok benne, akkor én már tudom, hogy hamarosan beteg leszek.

A tiszta szerelem az emberek egyik legszebb, legszentebb érzése. Ne higgy azoknak, akik ezt a nagy érzést le akarják egyszerûsíteni a biológia síkjára, akik érzés nélküli világot akarnak teremteni... Cinikus, kiégett, mindenben és mindenkiben csalódott emberek tagadják csak a szerelmet.

Azt mondják egyesek, hogy a csend is beszél, csak érteni kell szavát.

Igen, azt hiszem, vannak esetek, amikor az ember csak a halálával bizonyíthatja be hûségét.

Úgy gondolom, az őszinteség nem minden időben hasznos és ésszerû. Adott esetben méreggé válhat, halálos is lehet... Olyan ez, mint a háború után, amikor a hadifogságból hazajöttek az emberek... Tragédiákat és boldogtalanságokat hoztak magukkal.

Az ember cselekedeteit sokszor a megfogalmazatlanul benne élő érzelmek irányítják.

Menekültem önmagam elől, s mint az útját vesztett vándor az erdőben, mind jobban eltévedtem ösztöneim sûrûjében.

Nem züllök el, hiszen akarat kérdése minden, és társaimban sem az undorítót nézem, hanem meg kell ragadnom azokat a tûnő pillanatokat, amikor az eldurvult és elfásult érzelmek mögül nagyon ritkán, de megcsillan az emberségük.

A cselekedeteknek nemcsak gondolati, hanem érzelmi tényezői, okai is vannak, s csak a kettőnek alapos ismerete teszi érthetővé magát az ítéletre váró cselekedetet.

A tényeket önkényesen csoportosíthatjuk, s ahányféleképpen rakjuk egymás mellé őket, annyiféle értelmezést kapunk. Mindenki életéből kimazsolázhatunk negatívumokat, pozitívumokat, egymástól függetlenül.