Szerző

Bertrand Russell

A boldogság elengedhetetlen része, hogy nélkülözzünk bizonyos dolgokat, melyeket akarunk.
A bûn is földrajzi fogalom.
Ezt a világot tulajdonképpen az ördög teremtette egy olyan pillanatban, amikor Isten éppen nem figyelt oda.
A matematikusnak nincs szüksége sok szóra.
Az idő, amelyet élvezettel vesztegetünk el, nem elvesztegetett idő.
A filozófia lényege, hogy egy említésre sem méltóan egyszerûnek tûnő dologból kiindulva olyan paradox helyzetig jutunk el, amit már senki sem hisz el.
Bármi lehet vágy tárgya: a mazochista vágyhat önnön fájdalmára. (...) Vágyhat valaki olyasvalamire is, ami személy szerint nem érinti, csak mint vágyakozásának tárgya: pl. az egyik fél győzelmére egy olyan háborúban, amelyben saját országa semleges. Vágyhat az általános boldogság növekedésére vagy az általános szenvedés enyhülésére. (...) Ahány vágy, annyi gyönyör.
Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.
Tudomány az, amit tudunk. Filozófia pedig az, amit nem.
A boldog életnek bizonyos fokig föltétele a csendes élet, mivel az igazi életöröm csak a csend és nyugalom atmoszférájában tud megfoganni.
Még ha létezik is az idő, jelentéktelenségének felismerése a bölcsesség kapuja.
A legtöbben inkább meghalnának, mint gondolkodnának. Sokan meg is halnak.
Nem egy kész utópia után kell vágyakoznunk, hanem egy olyan világ után, ahol a képzelet és a remény velünk él.
A civilizáció végső eredménye az, ha sikerül értelemmel megtöltenünk a szabadidőnket.
Az önbecsapás legyőzése a biztosabb és tartósabb boldogság alapfeltétele.
Az egyre közeledő idegösszeroppanás egyik tünete az, hogy azt hisszük, hogy saját munkánk rettentően fontos.
A legtöbbet azok kockáztatják ezen a világon, akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják.
A hazafiak mindig arról beszélnek, hogy meghalnának a hazájukért, és sosem arról, hogy ölnének is érte.
Ha valaki számunkra bosszantó módon viselkedik, rögtön azt gondoljuk, hogy az illető rossz. Nem vagyunk hajlandóak szembenézni a ténnyel, miszerint a kellemetlen viselkedése olyan korábbi tényezők következménye, amelyekről, ha elég hosszú ideig visszamegyünk az időben, kiderül, hogy már jóval a kellemetlen egyén születése előtt fennálltak - vagyis a kellemetlen egyén még véletlenül sem tehető a viselkedéséért felelőssé.