Az egyre közeledő idegösszeroppanás egyik tünete az, hogy azt hisszük, hogy saját munkánk rettentően fontos.

Kapcsolódó idézetek

1. A depresszió (...) lassan, észrevétlenül közelít, az ember úgy érzi, ő egészen egyszerûen ilyen lett. Olyan ez, mint egy ránc, amelyet már megszoktunk, és azt hisszük, mindig is ott volt. Ruby Wax
2. Naplóírás közben szinte látjuk magunk előtt, hogyan mûködik az elménk. Julian Brass
3. Sok apró gyötrelemből jelentős szorongás keletkezik.
4. Aki túl korán elfárad, úgy tûnik, hogy egyetért a saját elmúlásával. Tudor Arghezi
5. Legfélelmetesebb ellenségünk (...) a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté. George Orwell
6. Minél idegőrlőbbek a hétköznapjaink, minél inkább úgy érezzük, kihasználnak bennünket, lelkünk annál erősebben törekszik a kiegyenlítődésre, a nyugalmi állapotra. Kontra Ferenc
7. Minden pillanat, minden egyes boldog szívdobbanás egyre közelebb visz ahhoz a perchez, amikor a boldogságnak vége szakad.
8. A borzongás ismerős jele annak, hogy megérintett valami nagyszerû. Müller Péter
9. A félelem ugyanolyan komoly tünet, mint bármi más. Emma Donoghue
10. A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden - minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem - szertefoszlik a halál színe előtt, csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk, van vesztenivalónk. Steve Jobs