Ha valaki számunkra bosszantó módon viselkedik, rögtön azt gondoljuk, hogy az illető rossz. Nem vagyunk hajlandóak szembenézni a ténnyel, miszerint a kellemetlen viselkedése olyan korábbi tényezők következménye, amelyekről, ha elég hosszú ideig visszamegyünk az időben, kiderül, hogy már jóval a kellemetlen egyén születése előtt fennálltak - vagyis a kellemetlen egyén még véletlenül sem tehető a viselkedéséért felelőssé.

Kapcsolódó idézetek

1. Valakinek egy kritikus megjegyzése vagy egy csúnya reakciója nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga az ember is kellemetlen. Az, hogy valaki hogyan viselkedik, gyakran nem fedi, hogy milyen ember valójában.
2. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha megtanultuk volna, hogyan kell csinálni, éppen úgy tudnánk emlékezni a jövőre, ahogyan fel tudjuk idézni a múltbeli eseményeket. Persze így, ahogy én elmondom, csupa sületlenség, de tudom, hogy van ennek egy jól megalapozott elmélete is. És hiszek is abban, hogy van bennünk valami, ami csakugyan tudja, hogy mi vár ránk a jövőben. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy miért ódzkodunk néha egyes dolgoktól. Tudjuk, hogy a sorsunk nagy terhet készül a hátunkra rakni, és igyekszünk elhúzódni előle. Agatha Christie
3. Ahelyett, hogy a múltbéli énünk hibáira koncentrálnánk, amelyeket úgysem változtathatunk meg, fókuszálhatunk az ebből tanult leckére. Ettől még érezhetjük magunkat rosszul a múltbéli cselekedetünk miatt, hiszen a bûntudat egészséges reakció, amely arról árulkodik, hogy a viselkedésünket rossznak ítéltük. De ahelyett, hogy a múltbeli énünk miatt szégyenkeznénk, inkább ismerjük fel, hogy micsoda előrehaladást értünk el, és hová fejlődtünk. Talán rosszat tettünk a múltban, de idővel megváltoztunk, méghozzá jó irányban, és e változást tovább folytathatjuk. Michael Slepian
4. Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre. Jane Austen
5. Időről időre valamennyien csúnyán viselkedünk. Olyasmit teszünk, amit aztán kétségbeesetten szeretnénk meg nem történtté tenni. A megbánás is része - más mindennel együtt - annak, akivé válunk. Libba Bray
6. Helytelen az embereket külsőségek alapján megítélni és elítélni. Nemegyszer megtörténik, hogy másképp látjuk a dolgokat, mihelyt kiderülnek az okok és összefüggések.
7. Ha az ember elég sokáig gondolkozik valamin, akkor rengeteg negatív dolog eszébe juthat róla. Minél többet tudunk valamiről, annál kevésbé szánjuk rá magunkat a cselekvésre. Arnold Schwarzenegger
8. Akivel szemben nagy igazságtalanságokat követtek el, megsebződött, sokat szenvedett, főleg gyerekkorban, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó lehet számára, hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztat, mert felnőttként ezt már megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor nem volt felelős - ami persze óriási lelki megterhelést jelenthet -, akkor képessé válna arra, hogy a jelenben felelősséget vállaljon önmagáért. De amíg ezt nem teszi, létrehoz egy sajátos egyensúlyt, ami önmaga kárhoztatása és mások okolása között alakul ki. Pál Ferenc
9. Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat. Tendzin Gjaco
10. Gyakran csak a múltat látjuk az emberekben, akikkel találkozunk. Csakhogy amit rájuk vetítünk, az a saját múltunk, nem az övék. Következésképpen nem is őrájuk reagálunk, hanem saját előítéleteinkre.