Bikini

Ha volna még időm, hazudhatnék neked. Ami igazán bánt, azt sohasem értenéd meg.

Az emberi faj egy betegség, mely behálóz mindent, Elpusztítja a földet, ki kell jutnom innen.

Egyik cigi a másik után, Egyik pohár a másik után, Ó, nem igaz, nem több, mint egy olcsó vigasz.

Azt mondtad, kevés vagyok már, Mint mackó-sajtban a brummogás.

Lassan szopogasd a cukrot, akkor tovább tart!

Egy eszement világban élek valahol Európában, ahol a Nyugat a zsírjába fullad, Kelet a nyomorúságába. Ahol gazdagnak szabad csak lenni, szegénynek meg kell halni, ahol az igazság csak úgy győzhet, ha áthágja a törvényeket.

Hallani zúgó szavát a szélnek, halálos télből üzen az élet, égi tüzekből földre születtem, vagyok legyőzve legyőzhetetlen.

Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek.

Adj helyet magad mellett, Az ablakhoz én is odaférjek. Meztelen válladhoz érjen a vállam, Engedd, hogy megkívánjam!

Jobb, hogy néha az eszemre, s nem a szívemre hallgatok.

Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem, Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem. Csak nézem, ahogy betemet az éteri por, Majd találkozunk Valahol, valamikor.

Egy nagy pofon nem old meg semmit sem.

Ez a világ már nagyon szûk nekem Nem találom benne régi helyem Ez az út biztos a pokolba megy.

Mielőtt végleg elmegyek, Kapsz egy képet rólam. Ha hiányzom, ezt mindig nézheted, Szét is tépheted.

Rád borulnék ősszel, takaró avarral És ha tél lehetnék, behavaználak. Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal Forró nyár, ha lennék, beragyognálak.

Apró lánggal is hatalmas máglya gyújtható.

Mikor felhő voltál, Mindig bőrig áztam, Mikor napfényt szórtál, Mindig ráfáztam...

Hogyha tankönyv lennél, Belőled tanulnék, Oldalaid többször Végiglapoznám.