Mikor felhő voltál, Mindig bőrig áztam, Mikor napfényt szórtál, Mindig ráfáztam...

Kapcsolódó idézetek

1. Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, te melegíts át, ha néha fázom! Tankcsapda
2. Ha csak hullanál, akár az eső, Nem lenne nálam ernyő, Nem érdekel, ha fáznék, Én kint lennék, bőrig áznék. Freddie
3. És sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom, S mégis márványhideg az arcom, S mikor te alszol, én nem alszom. Kosztolányi Dezső
4. A napsugár az ablakon át cirógatja arcom, Behunyt szemmel arra gondolok, mikor átölelsz, ha alszom. Ha lemerült a szívem, mindig te voltál a töltő, és hogy megköszönjem neked ezt, kevés egy emberöltő. Children of Distance
5. Lehetek a víz, lehetek a tûz, lehetek a szél, - ami Téged mindig ûz -, az árnyék, lehetek a fény, akkor sem értenél! Zanzibár
6. Azt kívánom, hogy az élet bárcsak lenne gondtalan, napos, s felhős soha, De azt mondtad, ott leszek a te karjaidban, ha mindenhol kitör az őrület, S ha a vihar nem akar elmenni, akkor is fogok az esőben énekelni!
7. Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban. Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban. Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed. Mindig égjen. Kowalsky meg a Vega
8. Te vagy a napfény sebzett szívemen, viharban állva lettem nincstelen, a felhőkkel indultam, ahogy más átutazó. Az érzés itt él még, de szólni képtelen a büszkeségem, ha visszaenged, többé nincs mit féltenem. Dobrády Ákos
9. Mindig reménytelen volt a szerelmem, Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, Mindig csillaghonvágy égett szívemben Mindig hûtlen voltam, mindig beteg, Mindig kellettek elérhetetlen rózsák, Örök talányok, édes szomorúság... Juhász Gyula
10. Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom, Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt, A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt S bus esten meztelen bőrig megázom. József Attila