Szerző

Bödőcs Tibor

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti.
Kezdetben mindig vannak reménytelennek tûnő időszakok, ezen túl kell esni. Sokszor még most is előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy akartam. Ez elgondolkodtat, kétségbe ejt. Igyekszem folyamatosan fejleszteni magamat, és a mûsort, és ebben benne van, hogy olykor kétségbe kell esni.
Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki jól járt.
A nép szereti, ha megmondják neki, hogy neki ne mondják meg.
A múlt a régi jelen, a jelen a leendő múlt, de a jövő mindjárt jelen lesz.
A nép csak az állandó készültségtől nyugszik meg. Mindig sóvárog, de szinte soha nem áll a sarkára! Hogy merre haladsz, nem tudhatod, de sulykold, hogy jó irányba! Az értelmetlen beruházások értelme az értelmetlenségük. A nép öröme nem tart tovább, mint egy csillagszóró: találj ki újabb és újabb ügyeket! Üzenj hadat a bajnak, amit te okozol!
Emberi jogokkal még senki nem lakott jól.
A világ legszebb nyelve a miénk. Legszebb szavaink: édesanya és éleslőszer.
A politika az, amikor nyolc majom el akar osztani négy banánt.
A letartóztatás lehetősége hasznosabb, mint a letartóztatás maga.
Minél szegényebb egy ország, gazdagjai annál bizarrabb tollazatban járják egyre debilebb táncaikat.
A humor szkafander a földi létezéshez.
A kocsmába felejteni jövünk, hisz megtapos az élet, mint a búcsúban elejtett eperfagyit a körmenet.
Az élet egy lyukas ejtőernyő, ami végül ki se nyílik.
Olyan ez a világ, mintha valaki szívességből csinálta volna bontott égből meg maradék tengerből egy szebb bolygó ledózerolása után, hat nap alatt, és csak a szigszalag, a bálamadzag, a gumipók meg az irigység tartja össze az életünket.
Aki mindenben hisz, nem hisz az semmiben.
A hegyi út (...) olyan, mint a kutya vacsorája. Egyszer rossz, máskor rosszabb, és ha esik az eső, pár napra el is tûnik, mint az öregek vénája, de épp ez a jó benne, hogy nem könnyû kimenni a hegyre.
Van a háborúban valami gyermeki őrület, építjük, festjük, csinosítjuk a világot, mint ötéves gyerek a homokvárat, aztán jön a kétéves, és az egészet összerombolja. A háborúban minden arról szól, hogy lerombolják azt, ami a békében fontos.
Az is az emberi természet része, hogy segítünk egymásnak, de az is, hogy kínozzuk egymást. A háború mindig benne van a levegőben, bármikor elszabadulhat a pokol.
Ez az alap, az, hogy a testünkbe vagyunk zárva, hogy böfögünk, fingunk, hányunk, de ugyanezzel a testtel hegedülünk, festünk, beszélgetünk és táncolunk is.