Boldizsár Ildikó

Mindig azok a történetek maradnak meg bennünk, amelyekhez saját életünk - sokszor nem is tudatos - szálaival kapcsolódni tudunk, mert az éppen aktuális élethelyzetünket vagy lelkiállapotunkat jelenítik meg szimbolikus formában.

Valaminek visszafelé kell folynia ahhoz, hogy az ember megérkezzen oda, ahonnan valamikor, még a születése előtt elindult.

A múlt ismerete nem elég a jövő látásához.

Az emberi agy titkai nem csupán kifürkészhetetlenek, hanem kimeríthetetlenek is.

Az élet csak akkor veszi át a hatalmat a test fölött, ha belső parancsok irányítják.

Minden gyerek álmokkal a szívében születik. Ezek nem csupán olyan álmok, amelyeket éjszakánként álmodunk, hanem olyanok is, amelyeket későbbi életünk során megvalósítunk.

Szükség van arra, hogy az ember időnként értse is azt, amit csinál.

Ajándék az is, amikor a Nap megsimogatja az arcodat. Ajándék az is, ha egy esőcsepp a tenyeredbe hull. Ajándék az is, ha felragyog az égen a szivárvány. És amikor a szél belekapaszkodik a hajadba, az is ajándék.

Nézz föl olykor az égre, és figyeld a madarakat! A tiszta szívû ember olyan, mint ők: könnyûnek érzi magát, mintha repülni tudna.

Egészséges az, akiben olyan erő van, mint a fákban: a növekedés és a kibontakozás ereje.

A fák arra is megtanítanak, hogy ne akarj mindig rohanni, hanem olykor tudj megállni is.

Amikor az erdőben jársz-kelsz, és azt hallod, hogy a fák lombjai halkan susognak, figyelj rájuk, mert azt mondják neked: mi is a testvéreid vagyunk.

A mezőt senki sem kéri, hogy füvet, galagonyát, csipkebogyót, pipacsot és búzát teremjen, mégis bőkezûen megterít mindenkinek. A mező meghálálja a napfényt meg az esőcseppeket, és gondoskodik az élőlényekről. Akkor vagy jó, ha te is olyanná válsz, mint a mező: vigyázol mindenre, ami él - legyen az bogár, madár, állat, növény vagy ember.

Ne sürgesd az időt: semmivel ne kapkodj, sehová ne siess. Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád.

Az igaz szavak olyanok is, mint az eső: tisztára mosnak mindent.