Mindig azok a történetek maradnak meg bennünk, amelyekhez saját életünk - sokszor nem is tudatos - szálaival kapcsolódni tudunk, mert az éppen aktuális élethelyzetünket vagy lelkiállapotunkat jelenítik meg szimbolikus formában.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogyan elmeséljük az életünket, ahogyan történetet faragunk belőle, azzal egyszersmind értelmet is adunk neki. Stephen Grosz
2. Mindig adódnak lehetőségek az életben, amiket vagy észreveszünk, vagy nem. Hogy milyennek látjuk a körülöttünk lévő világot, egy választás, mivel a külső világunk mindig a belső kivetülése.
3. Mindig a történelemben vagyunk. Most is, majd amiről így meg úgy fogunk beszélni. És ennek jelentősége van. Nem úgy van, hogy a nagy politika meg a történelem zajlik tőlünk függetlenül, fölöttünk, és mi éldegélünk. Ez a kettő együtt van, ugyanolyan szinten. Bódis Kriszta
4. Bármilyen kilátástalannak is tûnik a helyzet, bármilyen harc dúl a lelkünkben, mindig van választásunk. (...) Döntéseink alakítják a sorsunkat, és rajtunk múlik, melyik úton indulunk el.
5. Ha tükör a világ, abban mindig az aktuális képünket látjuk meg. Mindig éppen az a mondat tûnik a szemünkbe, ami a pillanatnyi állapotunkról szól. Ara Rauch
6. Gondolatainkat, legyenek akár vidámak, felzaklatók, lesújtók, megdöbbentőek, romantikusak vagy szomorúak, mindig érzelmeink színezik. Richard David Precht
7. Valamennyien összeköttetésben állunk mindennel, ami él, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Szenvedésünket viszont épp az okozza, ha ennek nem vagyunk tudatában.
8. Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rejlik. Deepak Chopra
9. A fikciós elbeszélés egyike azon létfontosságú módozatoknak, amelyekkel életünknek és a magunk körül látott, sokszor elborzasztó világnak értelmet próbálunk adni. Az elbeszélések azt sugallják, hogy néha (...) a dolgoknak értelmük van. Stephen King
10. Az életünk folyton változó pillanatok sorozata, amelyek olyanok, mint a gondolataink: hol pozitívak, hol negatívak. S bár az emberi természet része, hogy szeretünk elidőzni ezeknél, mint oly sok ösztönös késztetés, ez is értelmetlen. Nem érdemes hagyni, hogy egyetlen gondolat is megszállva tartsa az elménket, mert a gondolatok jönnek-mennek, akár a vendégek vagy az érdekbarátok. Alig érkeznek meg, máris elhagyhatnak, és akármilyen hosszú időbe telik megjönniük, végül úgyis elillannak. A pillanataink értékesek, akár hosszúra nyúlnak, akár elmúlnak egy szemvillanás alatt, hisz oly sok mindent tehetnek: megváltoztathatják a gondolkodásunkat, megmenthetik az életünket - és még az igaz szerelemmel is megajándékozhatnak. Cecelia Ahern