Bolyai Farkas

A házasságnak is tavasza van, melynek virága, a szerelem elhull.

Csak az az egy csendességem van, hogy feleségem nincsen.

Bizonyos dolgoknak mintegy megvan a maguk korszaka, amikor különböző helyeken egy időben fedeztetnek fel, amint tavaszkor az ibolyák mindenütt kikelnek, ahol csak süt a Nap.

Az axióma olyan ítélet, melyről a józan emberi ész minden okoskodás nélkül, már természeténél fogva belátja, hogy igaz.

Az álomképeket nem lehet kinyílt szemmel megölelni, s álmodni se lehet mindég; az életnek döcögős útja felráz.

Aki boldog, könnyebben boldogít másokat is; mi csurogjon az olyan forrásból, mely maga is száraz?

Mindenik azt adja a másiknak, ami nélkül ellehet, s azt nyerje, amire szüksége van.

Csak úgy lehetne mindennek mindene, ha bizonyos értelemben senkinek külön semmije se volna.

A boldogságnak részei is részenként jönnek, soha mind együtt.

A boldogság formája sok, mint a szép ábrázatnak.

A jelen a múlt leánya, anyja a jövendőnek.

Semmi sincs állandó, s az örökkévaló idő is szaggatva partjait, elváltoztatja folyását.

Minden évnek vége a másiknak kezdete, és a földbe kívánkozó aggastyán teste lehulló burokja az ég felé törekvő embriónak.

Ha van valamim, élvezetében az a gondolat zavar: ennyiben jobban függöm a sorstól; ha elveszítem, fájdalmamat ellensúlyozza, hogy ennyivel függetlenebb vagyok.

Az előítéletek rettenetes Bálvány-Istene többet öl meg a háborúnál.

Jézus egy egész nemzetből tizenkét tanítványt talált, s azok közül is egyik áruló lett, - hátha ma alig maradna egy nem áruló.

Egy bizonyos határon túl a szegénység eszet, tüzet, mindent elveszen.

Aki tudná használni, miért nincs mit? S akinek van, miért tudja oly ritkán?

A pénz ritkán esik okos és jó ember kezébe.

A kincs mellett megszegényedik a szeretet.