Az élet egy sokadalom, melyben a gyermek kevés pénzzel kívánna mindent megvenni: mézespogácsára költi, az úton megeszi, s semmivel tér vissza sírva.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet olyan, mint egy doboz csokoládé. Olcsó, haszontalan ajándék, amit senki sem kér. Nem visszaváltható, csak csendben fogyasztható. Megesszük, mert ha már megkaptuk, legalább ne vesszen kárba. Habzsoljuk, pedig igazából nem is ízlik. Igaz, néha találunk köztük krémeset vagy tejszínest - de azoknak az íze túl hamar elvész a szánkban, és a doboz alján ott maradnak a fogtörő mogyoróval töltött étcsokik, amiket ha elfogyasztunk, nem marad másunk, mint egy üres doboz, tele aranysárga, gyûrött papírgalacsinnal.
2. Az élet épp olyan, akár egy könnyû álom, míg gyermekek vagyunk... Aztán felébredünk, hogy megláthassuk, és megyünk, megyünk, ébren hajszolva őt e földi tájon, az álmodott, első gyönyört, de nem találjuk; összetört, így hát megyünk tovább, addig keresve, amíg végső álmát nem hinti ránk egy este.
3. Az élet egy kevés anyag és hatalmas mennyiségû bonyolultság. Teller Ede
4. Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése. Pilinszky János
5. Az ember élete nem egy és oszthatatlan. Több életet él, egyiket a másik után, s ebből fakad nyomorúsága. Francois-René de Chateaubriand
6. Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad. Michel Houellebecq
7. Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének. William Somerset Maugham
8. Az álmatlan éjszakák gyorsan fölemésztik az életet. S mert virrasztás alatt a lélek nem jut elég mézhez, táplálék hiányában a vágyak sovány kosztján igyekszik megélni, s mivel ebből sem örömöt, sem fenntartó erőt nem meríthet, s érzi, hogy hamarosan belepusztul a sóvárgásba, a filozófiához, a kemény elhatározáshoz és a belenyugváshoz fordul, segítségért kiált hozzájuk. De hiába! Nem segítenek, meg sem hallják a kiáltást, s a lélek elerőtlenedik. Charlotte Bronte
9. Mikor a gyermek gyermek volt, látta maga előtt, milyen a Paradicsom, most csak a ketchupos kenyeret tömi magába. Mikor a gyermek gyermek volt, nem tudta elképzelni a semmit, most a mindent magának akarja.
10. Az élet egy harc. Az emberek harcolnak a kapzsiság és a tudatlanságuk belső ellenségeivel. Sokan megsebesülnek - vágyaik golyóitól. Paramahansza Jogananda