Ha feladjuk legáhítottabb szenvedélyünket azért, amiről úgy gondoljuk, még inkább akarjuk, a végén nagyon nyomorúságosan érezzük magunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor megszûnik az, ami az egész életünket kemény kézzel igazgatja, az ember kiszolgáltatottnak fogja érezni magát.
2. Sóvárgás, forró vágy tölti el a szívet, de ha végre elnyertük azt, amiért ezernyi gonddal-bajjal küzdöttünk meg, ez a vágy hamarosan halálos-hideg közönnyé dermed, s mint ócska játékszert hajítjuk el megszerzett javainkat. Ernst Theodor Amadeus Hoffmann
3. Amikor azt hisszük, vége az életünknek, akkor jövünk rá, hogy amiért végig küzdöttünk, tulajdonképpen mit sem ér.
4. Ahelyett, hogy azt tartanánk szem előtt, amit valójában akarunk, azzal foglalkozunk, amit a saját vagy környezetünk véleménye szerint tennünk kellene. Megkérdőjelezzük a vágyainkat, kételkedni kezdünk az indítékainkban, és eltûnődünk, vajon hová tartunk. Dan Millman
5. Gyakran az a legrémisztőbb, ha valóban önmagunkat kell adjuk. Cecelia Ahern
6. A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket. Anatole France
7. A megfelelés látszólagos jutalma ellenére a lelkünk kifárad attól, ha olyan tevékenységeket végzünk, amelyek velünk született természetünkkel ellentétesek. Mark Nepo
8. Ha szenvedélyeinkért odadobjuk életünket - hagyján! De olyan szenvedélyért, amit nem érzünk?...
9. Önmagunkat csapjuk be, ha életünk magasabb céljait egy olyan viharos érzéstől tesszük függővé, mint a szerelem. Pierre Curie
10. Előbb-utóbb különbség mutatkozik aközött, amit szeretnénk, és amink van. És minél nagyobb a különbség, annál nyomasztóbb. Russ Harris