Bret Easton Ellis

Olyan világban élünk, melyben nem érezhetünk rokonszenvet mások iránt, magunktól azonban sohasem kell megtagadnunk rokonszenvünket.

A múlt, az már nem valóság. Csak álom.

A társadalom egyszerûen nem engedheti meg magának, hogy lemondjon rólam.

Szerintem nagyon sok egyforma hópehely létezik... aminthogy az emberek között is sok egyforma van.

Olykor, ha az ember nőt akar szerezni, másképp viselkedik, mint ahogy valójában érez.

Mindig az van, hogy valaki akar, és valaki ad, de nehéz eldönteni, hogy ki mit akar, és ki mit ad. Még akkor is, ha minden jól megy.

A pokolt én úgy képzelem el, hogy be vagyok zárva egy szobába, elzárva tőled, de láthatlak és érezhetem az illatodat.

- Hova megyünk? - Nem tudom - mondta. - Csak úgy megyünk. - De ez az út nem vezet sehová - mondtam neki. - Az nem számít. - Miért, mi számít? - kérdeztem kis szünet után. - Csak hogy rajta vagyunk.

Minél jobban nézel ki, annál többet látsz be.

Ez a közösségi média zsákutcája: miután kialakítottad a saját buborékodat, miután letiltottad és kikövetted azokat az embereket, akiknek a véleményét és világnézetét elítéled, akkor egyfajta beteges nárcizmus kezdi el torzítani ezt a takaros kirakatot.