A pokolt én úgy képzelem el, hogy be vagyok zárva egy szobába, elzárva tőled, de láthatlak és érezhetem az illatodat.

Kapcsolódó idézetek

1. Én mindig azt gondoltam, hogy a pokol egy elviselhetetlenül hideg hely lesz, ahol félig megfagy az ember, de teljesen sose veszti el az eszméletét, és igazából semmit sem érez (...). Nincsen semmi, csak a hideg nap, meg az ördög, aki figyel. Claire Keegan
2. A kínnak és a pokolnak két fajtája van: az egyik, amit a testeddel tapasztalsz, a másik, amit csak belül érezhetsz.
3. A pokol az öröm ellentéte. A beteljesületlenség. Hogy tudod, Ki és Mi Vagy, és elmulasztod megtapasztalni. A pokol: kevesebbnek lenni. Neale Donald Walsch
4. A pokol nem egy hely. Hanem egy érzés. A hiány érzése. Csitáry-Hock Tamás
5. Menny és pokol között járok most a purgatóriumban. Életem vajon így fog eltelni? Amikor meglátom arcodat, a mennyek kapuja nyílik meg előttem, és a boldogság felé haladok, míg távollétedben a pokol tüze izzítja lelkemet. Lángolok, éget a sors vesszőcsapása.
6. Szeretlek. Ha bebocsátást nyerek a paradicsomba, gondoskodni fogok róla, hogy biztonságos és békés életed legyen, s ott fogok várni rád. Ha viszont e tettemért a pokolra jutok, mindent megteszek azért, hogy én magam rójam le a mindkettőnk élete során felhalmozódott adósságot, s azon iparkodom, hogy neked már jogod legyen a mennyekbe kerülni, ha eljön a te időd is. Ha pedig szellem válik belőlem, téged foglak őrizni minden éjszaka, hogy elkergethessek bármilyen kísértetet, amely álmodban bánthat. S ha nem lesz semmi olyan hely, ahova mehetek, akkor egyszerûen szétoszlom a levegőben, s így válok veled eggyé minden lélegzetvételednél.
7. Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! (...) Az nekem a pokol lenne. Stephenie Meyer
8. A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.
9. Megjártad a poklot. Én is így voltam ezzel egyszer. Szerettem, váltakozva hittem és gyanakodtam, bizakodva félresöpörtem a kételyeket, amelyek alattomosan újra rámtámadtak... Ismerem ezt (...), mennyire ismerem. Van azonban még ennél is gyötrőbb pokol, az, amelyben veled éltem. Láttam a kételkedésedet, a rettegésedet tőlem, ami megmérgezte a szerelmünket. Agatha Christie
10. Optimista rohamaimban azt mondom magamban, hogy pokol volt az életem: az én poklom az ízlésem szerint való pokol. Emil M. Cioran