Ugrás a tartalomra
- Hova megyünk?
- Nem tudom - mondta. - Csak úgy megyünk.
- De ez az út nem vezet sehová - mondtam neki.
- Az nem számít.
- Miért, mi számít? - kérdeztem kis szünet után.
- Csak hogy rajta vagyunk.
Kapcsolódó idézetek
-
- Nem tartozom sehová sem. (...)
- Dehogyisnem. Csak meg kell találnod, hogy hová. Aztán már csak akarnod kell.
-
Attól, hogy megbukunk, az út még nem téves, csak vezessen el valahová. Akkor téves, ha nem vezet el sehová.
Popper Péter
-
Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.
-
- Mi nyertünk, csakis ez számít!
- Nem! Az számít, hogyan nyerünk!
-
Úton lenni - semmi.
Útnak kéne lenni
legalább.
A célt senki se tudja.
Majd egyszer megmutatja
önmagát.
-
Mi az út? Az áhított cél elérésének eszköze, vagy esetleg maga a cél? Úgy tetszik, hogy az utóbbi. Nem visz sehonnan sehova, így nem jutunk rajta sehonnan sehova. (...) Ha az út maga a cél, akkor egész életünket a cél közelében, hogy ne mondjam: a célban éljük le, és nem teszünk egyebet, mint hogy minden erőnket, figyelmünket, szeretetünket és tiszteletünket a lét törvényeinek fölismerésére, illetőleg a törvényekkel összhangban való cselekvésre összpontosítjuk. Éppen ezért, és nem egyébért, nem közömbös számunkra, milyen úton járunk: jón-e, rosszon-e. De melyik a jó út? A széles? A keskeny? A sima? A rögös? Az, amelyiken jól, a szó szakrális értelmében jól érezzük magunkat.
Oravecz Imre
-
Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság - mindegy. (...) Ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért.
Popper Péter
-
Azt hittem, hogy minden célba csak egyetlenegy úton lehet eljutni az életben. De ha rálépünk egy útra, azzal még nem kell lemondanunk minden más útról. Rájöttem, hogy az számít, ami útközben történik, csak az számít. A botlások, a pofonok, a barátságok, az utazás számít, nem a cél. Azt hiszem, valahogy bíznunk kell abban, hogy a jövő olyan lesz, amilyennek szeretnénk.
-
Hol jársz? nem kérdem, olyan mindegy,
csak lépted vigyázom,
cipőd ismeretlen.
Ha szólnál hozzám, meg se hallanám,
elmennék melletted észrevétlen,
mostani magadhoz nincsen már közöm.
Ágai Ágnes
-
- Szerintem nem érted, milyen életszakaszban járok most.
- Pontosan tudom, hogy hol jársz. Élvezed a függetlenséget és nem akarsz kötöttséget. Én magam is éveken át így éltem. De én már nem erre vágyom.