Bucsi Mariann

Amikor azt gondoljuk, akkor boldogok lennénk, ha vékonyabbak, fiatalabbak, tehetősebbek stb. lennénk, akkor becsapjuk magunkat. Ha te nem vagy boldog, semmi külső körülmény nem is fog tartósan azzá tenni.

Próbálj ki egy egyszerû technikát, amikor önostorozod magad. Legyél a saját ügyvéded, majd az ügyész, és végül a bíró. Mi lett az ítélet?

Kevés dolog van, ami jobban tönkre tud tenni embereket, mint a gyanúsítgatás, egzakt tények és információk nélkül.

Hogy szabadulhatsz meg az aggodalomtól? Higgy abban, bármi is jön, képes vagy megoldani. Itt vagy, tehát eddig is megoldottad.

Ha harmóniában akarsz élni, elég, ha pontosan tudod, mit gondolsz, mit érzel, mit akarsz, és ezt sugárzod a külvilág felé.

Ha több lenne a mondatok végi kérdőjel, mint felkiáltójel, békésebb, empatikusabb lehetne minden kommunikációs helyzet.

Van, amikor éppen a nemcselekvéssel vétünk "hibát".

Találj néhány embert, akinek a véleménye fontos számodra. A többi véleményt fogadd szeretettel, és hagyd figyelmen kívül.

A folyamatos tökéletességre törekvés tökéletlen életet eredményez.

Két boldogtalan ember sosem lesz egy boldog pár. Két boldog ember megoszthatja egymással a boldogságot és az életet.

Az önsajnálat az egyik legrombolóbb érzés. Érezz együtt magaddal, az nagyon fontos, de ne sajnáld magad! Láss az akár nehéz helyzetekben is fejlődési lehetőséget!

Egy-egy utazás alkalmával a legtöbb dolog nem rajtad kívül, hanem benned történik.

Ha azt hiszed, minden nehézséget le tudsz győzni egyedül, akkor elbizakodott vagy, ráadásul sok csalódásban lesz részed. Kérj segítséget! Tisztelj meg valakit azzal, hozzá fordulsz támogatásért!

Amikor nem jelzed, hogy valami nem jó neked, lehetőséget sem adsz a másiknak, hogy esetleg másként cselekedjen.

A szeretet képes kisimogatni belőlünk a fájdalmat.

Amikor képes vagy egy vitás helyzetben a másik fél mellett is érvelni magadban, akkor meg fogod találni a lehető legjobb megoldást.

Ha amit el akarsz mondani a másiknak, az az ő kárára van, inkább hallgass.

Segítség! Sürgősen szükségem lenne egy "hogyan társalogjunk egy ötévessel" kézikönyvre.

Anya sosem ad tanácsot, vagy mond véleményt, mindig megkérdezi, hogy kíváncsi vagyok-e arra, amit gondol. Mindig hozzáteszi, hogy ezek persze csak az ő meglátásai, tapasztalatai, és valójában nekem kell tudnom a dolgokat. Hálás vagyok neki ezért.

Kéz a kézben sétálunk együtt, meghitt csendben. Mert nem kellenek a szavak.