Carl Gustav Jung

Szörnyû az a gondolat, hogy az embernek árnyoldala is van, amely nemcsak apró gyöngeségekből és szépséghibákból áll, hanem valósággal démoni dinamikájú.

Ne tegyünk úgy, mintha a világot kizárólag az értelmünkkel fognánk fel; érzéseink éppúgy segíthetnek a megértésben.

Az élet komoly problémái soha nem oldódnak meg teljesen. Ha valaha is úgy tûnne, hogy ez a kijelentés mégsem igaz, akkor az biztos jele annak, hogy valami elveszett. Úgy tûnik, egy probléma értelme és célja nem a megoldásban rejlik, hanem abban, hogy szakadatlanul dolgozunk rajta.

Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.

Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.

A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hûségre.

Nem szabad túlzottan komolyan vennünk a pszichológiai elméleteket. A pszichológia nem vallásos hitvallás, hanem nézőpont, és ha emberi módon gondolkodunk erről, akkor megérthetjük egymást.

Ha ellene vagy, mellette vagy.

Hogy mi a lélek, azt éppoly kevéssé tudjuk, mint azt, hogy mi az élet. Elég nagy titok ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk, mennyi az én része a világban, és mennyi a világ része az énben.

Szabad akarat az, amikor az ember azt teszi, amit tennie kell.

Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk.

Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.

Az intézményes egyházak egyik fő funkciója, hogy távol tartsa az embereket Isten közvetlen megtapasztalásától.

Az álom semmi más, mint a mindent összekötő homályos lélek egy ötlete.

Az összes kozmikus csodák közül a lélek a legnagyobb.

Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk, és összegyûjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? Tízezer belőlük együtt egy krokodil átlagos intelligenciájával rendelkezne. Sohasem vette még észre, hogy egy vacsoránál annál bárgyúbb beszélgetés folyik, minél több embert hívott meg? Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei. Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendû állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bûnös szenvedélyeivel. Ezért, ha önnek több millió emberből álló nemzete van, az még emberinek sem nevezhető, az csak egy őshüllő vagy egy krokodil vagy egy farkas színvonalán áll.

A bennünk lakozó sötétség ismerete a legjobb módszer, hogy megbirkózzunk a másokban rejlő sötétséggel.

Kell lenniük olyan embereknek, akik helytelenül viselkednek; ezek bûnbakként szolgálnak a normális emberek számára.

Mindnyájan olyanok vagyunk, mint a parányi májsejt, amely elvándorolt a helyéről. A parányi májsejt kereket old és vándorol mindenféle szövevényeken át. Elérkezik az agyhoz, és azt mondja: "Ez igen kellemes, magasan fekvő hely, jó itt a levegő", de a szomszédai ráförmednek: "Eredj innen, nem vagy idevaló!", és kitaszítják a parányi sejtet; az pedig vándorol tovább a tüdőhöz, de ott ugyanarra a sorsra jut, mint az imént. Azt mondja: "Nagyon gonosz a világ, senki sem ért meg engem." Ha magát megértené, akkor tudná, hogy nem ott a helye!

Az emberek érzik a kísértést, akarnak és nem akarnak. És mert nem akarják és nem tudják kitalálni, hogy tulajdonképpen mit akarnak, konfliktusuk jórészt tudattalan, és ebből lesz a neurózis.