Carl Sagan

Amennyire tudjuk, bolygónkon mi vagyunk az egyetlen faj, amely föltalált egy olyan közösségi emlékezetet, amely nem a génjeinkben és nem az agyunkban tárolódik. Ennek a memóriának a tárházát könyvtárnak nevezzük.

A könyvek szétzúzzák az idő bilincseit, és ezzel bebizonyítják, hogy az ember csodákra képes.

A könyvek olyanok, mint a magvak: esetleg évszázadokon át szunnyadnak, de aztán a legkevésbé ígéretes talajban is virágba szökkenhetnek.

A könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy utazásokat tegyünk az időben, és merítsünk őseink bölcsességéből.

A könyvtár az, amely összekapcsol minket a valaha élt legnagyobb emberi elmék felismeréseivel és tudásával, amelyet a természettől fáradságosan kivívtak; bolygónk és egész történelmünk legjobb tanítóival, akik fáradhatatlanul oktatnak és arra inspirálnak bennünket, hogy mi is járuljunk hozzá az emberi faj kollektív tudásához.

Az aggyal kapcsolatos alapfeltevésem az, hogy a mûködése - amit olykor "elmének" nevezünk - pusztán az anatómiájának és a fiziológiájának köszönhető, semmi másnak.

Sok ûrhajós számolt be a napsütötte félgömb látóhatárán feltûnő finom, vékony, kékes ragyogásról, ami a földi légkör teljes vastagságának felel meg. A látvány hatására általában azonnal, spontán módon átérzik a légkör törékenységét és sérülékenységét. Elmondják, hogy aggódnak érte. Nos, van rá okuk.

Ha egy ember nem ért egyet veled, hagyd élni. Százmilliárd galaxisban sem találsz belőle másikat.

A tudomány több, mint ismeretek összessége. A tudomány egy gondolkodásmód, egy módszer arra, hogy megértsük a világot, miközben jól ismerjük az emberi tévedésre való hajlamunkat. Ha nem tudjuk kétkedve fogadni a nekünk szegezett állításokat, ha nem tudunk kételkedni a hatalmon lévőkkel szemben, akkor könnyen áldozatául esünk a következő sarlatánnak - legyen az politikai vagy vallási -, aki szembejön velünk.

A tudomány arra kíváncsi, hogy milyen a világ valójában, és nem arra, hogy mitől érezzük jól magunkat. Ezzel szemben sok tudománytalan elképzelés azt keresi, hogy miben esik jól hinni, és nem azt, hogy mi az igazság.

Mi a hit? Egy meggyőződés bármiféle bizonyíték nélkül. Én nem akarom megmondani senkinek, hogy miben higgyen, de én a magam részéről hibásnak tartok elhinni olyasmit, amit nem támasztanak alá tények. A megoldás az, hogy addig ne higgyünk, amíg nem áll rendelkezésre meggyőző bizonyíték.

A vallás foglalkozik a történelemmel, a költészettel, az irodalommal, az etikával, az erkölccsel, beleértve azt is, hogy könyörületesen bánjunk a legszerencsétlenebbekkel. Mindezek olyan dolgok, amiket teljes szívemből támogatok. A vallás akkor kerül bajba, amikor úgy tesz, mintha értene valamit a tudományhoz.

Létrehoztunk egy olyan társadalmat, ami a tudományon és a technológián alapszik, miközben senki nem ért semmit a tudományhoz és a technológiához.

Egyelőre nincsenek földön kívüli értelmes életre utaló jelek, így eltûnődhetünk, talán nem éppen az-e minden civilizáció sorsa, hogy elkerülhetetlenül a pusztulásba rohanjon.

Ha az alapoktól kezdve akarsz elkészíteni egy almás pitét, akkor előbb ki kell találnod hozzá az Univerzumot.

A szokatlan állítások szokatlan bizonyítékokat igényelnek.

Az elképzelés, hogy a tudomány és a spiritualitás kölcsönösen kizárják egymást, mindkettőnek nagy kárt okoz.

A természettudományban, különösen a biológiában számos példa van rá, hogy azokban, akik a legközelebbről ismerik a tárgy bonyodalmait, jobban kifejlődik a téma megközelíthetetlenségének (végső soron téves) érzése, mint azokban, akik egy kissé távolabb állnak tőle.

A matematika éppúgy "humanióra", mint a költészet.