Sok ûrhajós számolt be a napsütötte félgömb látóhatárán feltûnő finom, vékony, kékes ragyogásról, ami a földi légkör teljes vastagságának felel meg. A látvány hatására általában azonnal, spontán módon átérzik a légkör törékenységét és sérülékenységét. Elmondják, hogy aggódnak érte. Nos, van rá okuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Elég egyetlen pillantást vetnünk a végtelen, sötét messziségbe, hogy lássuk, milyen kicsiny és törékeny a mi Föld nevû ûrhajónk. Már csak ezért is érdemes fürkészni az éjszakai égboltot. Peter Wohlleben
2. A megszokott, természetes környezetből kiszakadni egy kicsit olyan élmény, mint amiről a sztratoszférát megjárt ûrhajósoktól hallunk: visszatérve másként látják az őket körülvevő természetet és embereket, az élet apró-cseprő dolgait, mint annak előtte. Lenyûgöző érzés ez, melynek azonban egy adag búskomor nosztalgia ad némi keserû utóízt.
3. A "Föld-ûrhajó" az üres térben száguld. Utasai szorongóak és feszültek. Életfenntartó rendszerük sérülékeny, érzékeny a rongálásokra és a hibákra. De túl kevés a terv, túl kevés a látóhatár fürkészése, túl kevéssé ismerjük a távlati kockázatokat. Szégyen lenne, ha egy kifosztott és veszélyes világot hagynánk a jövő nemzedékeire. Martin Rees
4. A földi életnek különös sajátsága, hogy az ember néhanapján úgy érzi magát, mintha örökké, örökké, de mindörökké élhetne. Az embert néha olyankor fogja el ez az érzés, ha nagyon korán kél és megy ki a szabadba, még hajnalhasadása előtt, abban a finom szürkületben és megáll egyedül a mezőn s föltekintve az égre, figyeli, hogy a halavány égbolt miként változik meg, miként pirosodik át, míg a kelet bámulatos átalakulásától csodálkozva kiált fel s a szíve dobogása is megáll az előtt a fönséges látvány előtt, amint nagy méltósággal fölbukkan a nap, amint fölbukkan minden istenadott reggelen már annyi ezeresztendő óta. S olyankor is így érezzük magunkat, amikor napnyugtakor megállunk egy csöndes erdőben, amelynek lombjai között átszûrődik a verőfény titokzatos aranycsillogása és lassan, nagyon lassan suttog valamit, amit megérteni nem lehet, bármiként is szeretnők. S néha akkor is örökkévalónak érezzük az életet, ha az éjszaka véghetetlen csöndjében föltekintünk a mélységes kék égbolt sok millió csillagai közé. S halhatatlannak érzi magát az ember akkor is, ha távoli zene hangjaira figyel, vagy ha nagyon mélyen belenéz valakinek a szemébe. Frances Hodgson Burnett
5. Olyan boldog vagyok, ha néha azt hiszem, szemedből szerelem ragyog rám. Máskor meg úgy elfog a félelem, mint temetőben éji órán. Nézel, s nem látsz; vajon énnekem mit jelent, mit árul el hideg, merő tekinteted sûrû szempillád erdejében? Akár két égitest, ikercsillag az égen, amely nem sejti, hogy mily álmok követik, ragyog, vonz... de nem melegít. Jakov Petrovics Polonszkij
6. Az élet megjelenése a világûrben valamiféle ébredéshez hasonló, olyan, mintha maga az ûr, az anyag lényege ébredne, éledne fel, és az ûrnek ezt a különböző mértékû - sőt, végtelenül különböző mértékû - ébredését érzékeljük, amikor az életet látjuk a világûrben, az épületekben, egy hegyoldalon, egy mûalkotásban, egy ember mosolyában. Christopher Alexander
7. A Földön úgy érzik az emberek, hogy az a világ közepe. Minden fölötted boltozódik, és minden körülötted forog, a síkság végtelennek látszik, és feledteti, milyen apró ez a bolygó a valóságban. Az ember tudatában helyet kell kapni a felismerésnek, hogy mennyire egyszeri ez a mi létünk, és milyen aprók vagyunk a mindenséghez képest. Az ûrhajózás egy új gondolkozás kezdete lehetne, amely a tudás mellé megadná az érzést: egy bolygó lakói vagyunk.
8. - Rettegek. - Miért? - Tizennyolc éven keresztül egy ablakon át néztem a világot, arról ábrándozva, milyen lehet, amikor a fények kigyúlnak az égen. Mi van, ha mégsem olyan lesz, mint amilyennek megálmodtam? - Olyan lesz. - És ha olyan lesz? Utána mihez kezdjek? - Szerintem ez benne a legjobb. Keress egy új álmot.
9. Maguk a mûvészek is elgyönyörködnek a naplementében, az óceán hullámzásában vagy a csillagok járásában. Így hát érdemes néha ilyen dolgokról is beszélnünk. És ha figyelmünkre méltatjuk ezeket a jelenségeket, már maga a megfigyelés is esztétikai gyönyört szerezhet. Richard Feynman
10. Ezredvégi bölcsesség ide vagy oda, nem sokan vannak, akiket nem fog el az áhítat érzése, midőn egy csillagfényes éjszakán az égre pillantanak. Tudjuk ugyan, a pislákoló fény a természet nukleáris kohóiból ered, s hogy minden csillag egy-egy nap, éppolyan, mint a mienk, mindez mégsem csökkenti a látvány gyönyörûségét. A csillagok fénye, míg hozzánk elért, évmilliókat utazott a hideg ûrön keresztül, s hogy ezzel is tisztában vagyunk, még hatalmasabbnak érezzük a mindenséget, melybe belecsöppentünk. Keith Devlin