Carlos Ruiz Zafón

Nem volt erőm újra átérezni azt a megmagyarázhatatlan rettenetet, amelyet a hiánya és a tudat idézett elő bennem, hogy végérvényesen elveszítettem. Tudtam, hogy egyszer, hónapokkal, évekkel később még visszatér hozzám, s hogy örökre emlékezni fogok az érintésére, a mozdulataira, a szavaira, amelyek nem hozzám tartoztak, és amelyekre valószínûleg nem is voltam méltó.

Aki igazán meg akar szerezni egy nőt, annak meg kell tanulnia a másik fejével gondolkodni, és tudnia kell, hogy először mindig a nő lelkét kell meghódítania.

A tehetség olyan, mint sportolónál az erő. Sokféle adottsága lehet az embernek, mégsem lesz senkiből világbajnok pusztán azért, mert magasnak, erősnek, gyorsnak született. A munka teszi a sportolót, a mûvészt pedig a munka, a technika, a szorgalom. Bármilyen okosnak születik is valaki, az csak útravaló. Akkor tudod felhasználni, ha előbb jó fegyvert kovácsolsz a gondolataidból.

Nincs több jó s gonosz a világban, mint amennyit naivságból vagy irigységből mi magunk képzelünk bele.

Minden csak mese. Amiben hiszünk, amit ismerünk, amire emlékszünk, sőt amiről álmodunk, az is. Minden csak mese, történet, amelyben események és szereplők vonulnak fel, és érzelmi tartalmakat közölnek egymással.

Az emlékek olykor pusztítóbbak, mint a puskagolyó.

A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz.

A gyermeki lelkesedés olyan ingatag, akár a hûtlen szerető.

A férfi olyan hamar felmelegszik, mint a villanykörte: egy pillanat alatt tûzbe jön, s ugyanilyen hamar ki is hûl. Ellenben a nő - s ez tudományosan bizonyított tény - úgy melegszik fel, mint a vasaló. Lassan, fokozatosan forr fel, mint a jó húsleves. De ha egyszer átforrósodott, nincs, aki lehûtse.

A végzetünk többnyire az utcasarkon hever. Egy darab kutyaszar, egy lotyó vagy egy lottóárus... a szerencse három leggyakoribb megtestesülési formája. Egy biztos: soha nem megy házhoz. Nekünk kell érte mennünk!

Az életet Istentől kapjuk, de a világot az Ördög felügyeli.

Ezt a világot nem az atombomba fogja elpusztítani, akármit is írnak az újságok, hanem a nevetségesség, a banalitás, és az a megátalkodott szokás, hogy mindenből viccet csinálunk, méghozzá rossz viccet.

Az ember csak egyszer szeret igazán az életben, még ha nem is veszi észre.

Nem a pénzszerzés a legnehezebb. Az igazi nehézséget az okozza, hogy olyan tevékenységgel akarsz pénzt keresni, amelynek szívesen szenteled az életed.

Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét.

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.

Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserûség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét.

Az igazmondást kevés dolog indokolja, a hazugságnak viszont végtelen sok oka lehet.

Véletlen az, amikor egy-egy ponton felfeslik a sors szövete.

Amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla.