Cassandra Clare

Egy szívet össze lehet törni. És még ha meg is gyógyul, az ember már soha nem lesz ugyanaz, mint volt.

Az embernek a szülei mindig a lelkébe tudnak gázolni, akárhány éves is.

Néha nehéz, ha az ember olyan szeretne lenni, mint más, de nem tudja, hogyan csinálja.

Jobb szeretni és félteni, mint semmit sem érezni. Különben megkövesedünk.

Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve. Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz.

A vágyaknak komoly hatalmuk van (...). Különösen szívünk leghőbb vágyainak.

Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.

Ha egy törött kardot helyrehoznak, néha erősebb tud lenni a javításoknál, mint valaha. (...) Talán a szív is ilyen.

A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott, ahol melletted állnak.

Minden egyes alkalommal, amikor hiányzik belőlem egy darabka, megkapom tőled.

A szépséghez sudárnak és magasnak kell lenni. Aki (...) alig több mint 150 centi magas, az legfeljebb aranyos... nem csinos vagy szép, csak aranyos.

A temetéseket az élők kedvéért rendezik, (...) nem a halottakért.

Aki szeret valakit, annak nincs választása. (...) A szeretet megfoszt bennünket a választási lehetőségtől.

A ragaszkodást nem lehet elzárni, mint egy csapot. Főleg, ha az ember gyerekéről van szó.

Sírt önmaga miatt, sírt, mert megváltozott, és mert néha a legjobbféle változás is felér egy apró halállal.

Amíg ő él, jól van és boldog ezen a világon, én is megtalálom a magam boldogságát, még ha nem is mellette.

Mindig lesznek olyanok, akik a neved meg a felmenőid alapján akarnak megítélni, de ne hagyd, hogy mások döntsék el helyetted, ki vagy. Döntsd el te magad.

Van, amit az embernek muszáj megtennie. (...) Aztán reménykedik benne, hogy nem lesznek következményei, vagy legalábbis nem súlyosak.

A világ nem különleges és hétköznapi emberekre oszlik meg. Mindenkiben ott rejlik a lehetőség, hogy különleges legyen. Amíg valakinek van lelke és szabad akarata, bármi lehet belőle, bármit tehet, bármit választhat magának.

Ha soha senkinek nem mondod el az igazságot magadról, végül te is elfelejted. A szerelmeket, a csalódásokat, az örömöt, a bánatot, a jó cselekedeteimet, a szégyenletes tetteimet... Ha ezeket mind magamban tartom, akkor idővel eltûnnek az emlékeim. Aztán én is eltûnök.