Charles Darwin

Egy aranyszabályt követve valahányszor olyan új megfigyeléssel vagy gondolattal találkoztam, ami ellentmondott korábbi eredményeimnek, azonnal és pontosan feljegyeztem, mert tapasztalatból megtanultam, hogy az ilyen adatokat és gondolatokat sokkal hajlamosabb elfelejteni az ember, mint a számára kedvezőket.

Minél többet ismerünk meg a természet szilárd törvényeiből, annál hihetetlenebbekké válnak a csodák.

A tudatlanság gyakrabban vezet önhittségre, mint a tudás: olyanok szokták határozottan kijelenteni, hogy a tudomány soha sem fogja ezt vagy azt megoldani, akik keveset tudnak, nem pedig olyanok, akik sokat.

A kihalás csupán lehatárolta a csoportokat, de semmi esetre sem az hozta létre őket. Ha ugyanis hirtelen újra felbukkanna a Földön valaha élt összes forma, akkor annak ellenére, hogy a csoportok meghatározását lehetetlen volna megadni, mégis lehetséges volna egyfajta természetes osztályozás, vagy legalábbis természetes elrendezés.

Miféle korlátot lehetne szabni egy olyan erőnek, amely hosszú korokon átnyúlva mûködik, és minden lény alkatát, felépítését és szokásait szigorúan megvizsgálja: támogatja a jókat, elveti a rosszakat? Nem látom, hogy ezt az erőt bármi korlátozhatná abban, hogy az összes élő formát lassan, szépen hozzáalakítsa akár a legbonyolultabb életviszonyokhoz is.

Próbára teszi a képzeletet elhinni, hogy a páva farka ekképp alakult ki; és mivel én elhiszem, ezért hiszek ugyanebben az elvben, némileg módosítva, az emberre alkalmazva is.

Az asszonyok világszerte tudatában vannak szépségük értékének, és amikor megvannak hozzá az eszközeik, sokkal nagyobb örömük telik önmaguk felékesítésében, mint a férfiaknak.

Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerû kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörû forma bontakozott ki - és teszi ma is.

Érdekes dolog megállni egy kuszán benőtt part mellett, amelyet sokféle növény borít, madarak dalolnak a bokrokban, a levegőben rovarok röpködnek, és férgek másznak a nedves földben, és eltûnődni azon, hogy mindezeket a finom gonddal szerkesztett formákat, amelyek annyira különbözők, és amelyek oly bonyolult módon függnek egymástól, egytől egyig olyan törvények hozták létre, melyek ma is mûködnek körülöttünk.

Milyen kényelmes dolog a tudatlanságunkat ilyen kifejezések alá rejteni, hogy "a teremtés terve", "a terv egysége", és hasonlók, és azt hinni, hogy ezzel megmagyaráztunk valamit, holott csak megismételtük a tényt.

Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény (...) így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon.

A természet arcát derûsen ragyogónak látjuk, és néha a táplálék túlzott bőségével találkozunk; de nem látjuk vagy elfelejtjük, hogy a körülöttünk gondtalanul csicsergő madarak főként rovarokon és magokon élnek, és így folyamatosan pusztítják az életet; vagy elfeledjük azt, hogy ezeket az énekeseket, meg az ő tojásaikat és fiókáikat milyen nagy mértékben pusztítják más madarak és ragadozók.

Ha mindenkit ugyanarra a formára öntenének, nem létezne szépség.

Minthogy a tavakat és a folyórendszereket szárazföldek gátja választja el egymástól, azt gondolhatnánk, hogy az édesvízi élőlények egy-egy vidéken belül nem terjednek el széles körben. És mivel számukra a tenger látszólag még ennél is nehezebben leküzdhető akadályt jelent, azt is hihetnénk, hogy ezek a lények nem jutottak el távoli vidékekre. Valójában épp fordított a helyzet.

A matematikus az egy vak ember, aki egy sötét szobában keres egy fekete macskát, ami nincs is ott.

A régi nézeteket valló természettudósok ragaszkodnak a biblikus felfogáshoz, a mózesi teremtés-monda tanához, s annak kronológiai alapján mind a világot, mind magát az emberiséget csak 5000-6000 esztendősnek tartják. Akad köztük olyan is, aki nemcsak a teremtés évét, de hónapját és napját is kiszámítja. Mások azt is tudni vélik, hogy az ősi patriarcháknak milyenek voltak a testi adottságaik, így pl. Henrion francia akadémikus kiszámította, hogy Ádám 27 méter, Ábrahám 9 méter, míg Mózes csak 3 méter magas volt - s ezt a francia akadémián erősen bizonygatta is.

Aki képes haszontalanul elherdálni egy órát, még nem jött rá, milyen értékes az élet.

Annak, aki hozzám hasonlóan úgy hiszi, hogy az ember a távoli jövőben sokkalta tökéletesebb teremtmény lesz, mint amilyen ma, elviselhetetlen, hogy akárcsak az összes többi érezni képes lényre, ily hosszan tartó, lassú fejlődés után teljes megsemmisülés vár. Azok számára, akik fenntartás nélkül vallják az emberi lélek halhatatlanságát, világunk pusztulása nem tûnik annyira félelmetesnek.

Ha a szegények szenvedését nem a természet törvényei okozzák, hanem a mi intézményeink, nagy a mi bûnünk.

Minden természetbúvárnak ajánlom, (...) hogy ragadja meg a kínálkozó alkalmat s menjen neki egy szárazföldi, vagy ha másként nem lehetséges, valami hosszú tengeri útnak. Biztosra veheti, hogy a reá váró nehézségek vagy veszedelmek sohasem oly súlyosak, mint ahogy előre képzeli. Erkölcsi szempontból az lesz nyeresége, hogy az utazás megtanítja őt bizonyos jólelkû türelmességre, megszabadul az önzéstől, megszokja az önálló cselekvést és megtanulja mindenből, ami történik, a legjobb tanulságot maga részére levonni. Egyszóval: elsajátítja a legtöbb matróz jellemző tulajdonságát. Persze az utazás esetleg bizalmatlanságra szoktatja; de ugyanakkor rájön, hogy valójában milyen sok a jószívû ember, akikhez soha azelőtt nem volt semmi köze és talán nem is lesz többé, s akik mégis készséggel sietnek segítségére.