A természet arcát derûsen ragyogónak látjuk, és néha a táplálék túlzott bőségével találkozunk; de nem látjuk vagy elfelejtjük, hogy a körülöttünk gondtalanul csicsergő madarak főként rovarokon és magokon élnek, és így folyamatosan pusztítják az életet; vagy elfeledjük azt, hogy ezeket az énekeseket, meg az ő tojásaikat és fiókáikat milyen nagy mértékben pusztítják más madarak és ragadozók.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet sokfélesége körülöttünk valami egészen csodálatos dolog. Tarka madarak, puha szőrzetû emlősök, lenyûgöző kétéltûek vagy hasznos földigiliszták: mindenhol van érdekes látnivaló. És éppen ez a mi gyenge pontunk: csak azt tudjuk megcsodálni, amit a szemünk érzékel. Ugyanakkor az állatvilág nagy része oly parányi, hogy csak nagyítóval, sőt inkább csak mikroszkóp alatt tárulkozik fel előttünk. Peter Wohlleben
2. A madaraknak keservesebb a sorsuk, mint a miénk (...), kivéve a ragadozó madarakat és a nagy, erős testûeket. Minek alkotott a természet ilyen kényes, szép, törékeny kis madarakat, mint például a tengeri fecske, ha az óceán olyan kegyetlenül viselkedik néha? Hiszen gyönyörû víz az óceán, kedves és szép. De komisz és irgalmatlan is tud lenni, s olyan váratlanul, hogy ezek a röpködő, halászó, vadászó, le-lebukó madárkák bánatos kis hangjukkal nagyon gyöngék, nagyon törékenyek a tengerre. Ernest Hemingway
3. A madarak a természet csomagfutárai. Azzal, hogy trágyába csomagolt magvakat hordozva röpköd ide-oda, elképzelhetetlen számú madár terjeszti az életet világszerte olyan módon, aminek más állat a közelében sem jár.
4. Az erdőket ezerféle hang tölti be. Madarak csicseregnek, békák vartyognak, tücskök ciripelnek és szél susog a fák levelei között. Ebben a soha el nem hallgató koncertben megszólalnak fenyegetések, hízelgő szólamok, vészjelzések és nászszertartások hangjai. Egy elpattanó gally reccsenésétől megriadt mókus felszalad a fára, a madarak egymást hívogatják. Az állatok a számtalanféle hangra reagálva szüntelen mozgásban vannak, és közben maguk is hangokat keltenek, hozzájárulva a roppant kakofóniához. Ám míg az erdő recseg, csivitel, surrog, zörög és susog, a növények csak hallgatnak, és mintha tudomást sem vennének az egész hangzavarról. Vajon valóban süketek az erdő lármájára? Vagy csak mi nem észleljük a reakcióikat? (...) A növények valószínûleg nagyon is reagálnak a hanghatásokra. Daniel Chamovitz
5. Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerûtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyûglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él. Marc Lévy
6. Szükségünk van (...) arra, hogy a rovarok végezzék a munkájukat. Óriási a szerepük a megporzásban, a lebontásban és a talajképződésben; táplálékul szolgálnak más állatok számára, kordában tartják a káros élőlényeket, szétszórják a magvakat, segítenek a tudományos kutatásban, és okos megoldásaikkal inspirációként szolgálnak. A világot, mint a természet parányi fogaskerekei, a rovarok tartják mozgásban. Anne Sverdrup-Thygeson
7. Van valami, amit sokan nem akarunk belátni: ha túl sokáig élünk, az is veszteséggel jár. Nem kell hozzá tolószék vagy súlyos betegség, az is elég, hogy egyszerûen elgyengülünk, leépülünk. Ez talán jobb, mint a halál, de mégis elvesz tőlünk sok mindent. Megfoszt az alkotókészségtől és attól, hogy hasznosak legyünk a munkánkban, a közösségünkben, a világban. Az emberek máshogy néznek ránk és máshogy bánnak velünk, de ami a legrosszabb, másképp emlékeznek majd ránk. Nem egy életvidám és tettre kész valakiként madarunk meg bennük, hanem törékeny, jelentéktelen, sőt szánalmas alakként.
8. Hajlamosak vagyunk (...) azt hinni, hogy a kicsi és nem ehető élőlényekre kevésbé van szükségünk. "Hát kihalnak, na és? Csak nem fontosabb néhány haszontalan gyom és csúszómászó, mint az ember?" Ez a látszólag józan felfogás nem veszi tudomásul azt a ma már nyilvánvaló tényt, hogy a természetben szinte semmi nem haszontalan: a vad fajok olyan szolgáltatásokat nyújtanak nekünk, amiket nélkülük csak igen körülményesen tudnánk megszerezni. Ráadásul igen drágán is, míg ők ingyen adják. Elvesztésük ugyanolyan veszélyekkel jár, mintha, mondjuk, egy repülőgépből kihullanának az apró és látszólag jelentéktelen tartószegecsek. Jared Diamond
9. Az emberekkel azért nem tudunk bánni, mert túlságosan sokat töprengünk azon, milyen benyomást teszünk rájuk, vagy hogyan kellene reagálnunk erre-arra. A természet viszont mindig rendelkezésre áll, hogy szelíd derengésével, lengedezésével, csobogásával, zsongásával magába fogadjon bennünket.
10. Mióta odafigyelek a környezetemre, rájöttem, milyen szomorú és megható tud lenni a madarak éneke. Tolom a babakocsit az utcán, virágokat, fákat, köveket fedezek fel, látom a színek játékát, a felhők vonulását. Az örömöt nem mindig az élet nagy, zajos eseményei kínálják.