Charles Darwin

Azt mondják, hogy a vadászathoz való kedvtelés veleszületik az emberrel - valami ösztönszerû szenvedélynek a maradványa. Ha ez igaz, azt hiszem, hogy a szabadban való élet gyönyörûsége, ahol az égbolt alkotja a tetőzetet s a föld az asztalt, ugyanannak az érzésnek egyik megjelenési formája; a civilizálatlan ember tér benne vissza a maga vad és veleszületett szokásaihoz.

Aki egy szép tájkép minden részét külön tanulmányozza, az egésznek teljes és összetett hatását is jobban megérti.

Azok, akik gyengéd jóakarattal tekintenek a rabszolgatartóra, de kemény szívvel a rabszolgára, úgy látszik, sohase képzelték magukat ez utóbbinak a helyzetébe: mily vigasztalan kilátások, a változás minden reménye nélkül. Gondolj csak arra a lehetőségre, amely mindig fölötted lebeg, hogy feleségedet és gyermekeidet - akiket a természet berendezése folytán még a rabszolga is a magáénak nevez - elszakítják tőled s baromként adják el az első vevőnek. És ezt cselekszik és védelmezik olyan emberek, akik állítólag úgy szeretik felebarátaikat, mint önmagukat, akik hisznek az istenben és akik imádkoznak, hogy legyen meg az ő akarata e földön!

A világ minden része lakható! Akár a sóstavak, a vulkanikus hegyek alá rejtett földalatti tavak, a melegforrások, az óceán mélységei, a levegő felső rétegei, sőt az örök hó felülete is: mindenhol tanyát üt az élet!

A pszichológia, nem vitás, a Herbert Spencer úr által lefektetett alapokra fog támaszkodni, vagyis arra az elvre, hogy a szellemi erők és képességek szükségképpen csak fokozatosan voltak megszerezhetők.

Bizonyos preferált szavak túlélése vagy megőrzése a létért való küzdelemben a természetes kiválasztódás esete.

A tudomány nem más, mint tények csoportosítása olyan formában, hogy általános törvényeket, vagy következtetéseket lehessen levonni belőlük.

Milyen könnyû nem észrevenni egy jelenséget, bármilyen feltûnő is az, ha előttünk valaki észre nem vette!

Hisszük, hogy a növénynek a mûködés tekintetében nincs csodálatosabb része, mint a gyökércsúcs, (...) amely oly számos érzékenységről tesz tanúbizonyságot. Aligha túlzás azt állítani, hogy az ennyiféle képességgel bíró gyökércsúcs, amely a hozzá kapcsolódó részek mozgását is irányítja, az alacsonyabb rendû állatok agyához hasonlóan mûködik.

Senki sem lehet jó megfigyelő, anélkül hogy aktív elméletalkotó is lenne.

Hacsak nem hunyjuk be a szemünket, mai ismereteink alapján nagyjából tisztában lehetünk azzal, honnan származunk; és ebben a tekintetben nincs is semmi szégyellnivalónk. Még a legalacsonyabb rendû organizmus is sokkal nemesebb valami, mint a szervetlen por a talpunk alatt; egyetlen pártatlan szellemmel megáldott ember sem képes úgy vizsgálni egy élőlényt, legyen az bármilyen szerény, hogy ne érintené meg annak pompás felépítése és csodás tulajdonságai.

A bolondok kivételével az emberek nem annyira az intellektusukban különböznek, mint inkább lelkesültségükben és buzgóságukban.