Charles Haddon Spurgeon

A gyertya nem egy pontra világít, hanem fényt áraszt maga körül. Így kell, hogy a keresztyén ember is mindenkinek, kicsinynek és nagynak egyaránt áldást sugározzon.

A türelem zavarba hozza a dühöngőt, és leszereli a rosszakarók ellenállását.

A türelem csak türelemmel sajátítható el, mint ahogy az ember úszni csak az úszás gyakorlása által tanulhat meg.

A lelkiismeret legyen az ember fegyverhordozója, amelynek pajzsával elhárítja a kísértés nyilait.

Másokban a szeretet melegét kelteni csak a bennünk lévő szeretet melege által lehet.

A szeretet fája a családi élet kellős közepén álljon és növekedjék, mint az élet fája Édenben.

Aki feleségét Istentől kérte és az illetőt nem csupán alakjáért, hanem szép lelkéért vette el, az remélheti, hogy választását Isten is megáldja.

Hogy vizet nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg.

A fél szívvel végzett munka nem hoz jutalmat, de ha egész lelkünket az Úr ügyének szolgálatába állítjuk, kivirágzik az életünk.

A sokat nyávogó macskák ritkán fognak egeret.

Sem a bölcsek, sem a gazdagok nem segíthetnek azon, aki elmulasztja, hogy saját magán segítsen.

Akik szerettek minket és akiknek segítettünk, azok akkor is emlékezni fognak ránk, ha minden nefelejcs elhervadt már a sírunkon.

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.

A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.

Amig élünk, reméljünk! Ha a szerencse lováról leestél, ne maradj fekve az árokban!

A szeretet az egyetlen zsebkendő, amely felszárítja a megszomorodottak könnyeit.

Nincsen nyugtalanabb vendége a háznak, mint a lelkiismeret, ha furdalni kezd.

Ha a házasság ruhája szorít, akkor ennek éppúgy oka a kabát és a mellény, mint a szoknya és a kötény.

A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat.

Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe.