Charlie Chaplin

Ötletet az ötletre irányuló erős vágyakozás szül; az állandó akarás révén az agy figyelőtoronnyá válik, mely szakadatlanul kutatja a képzeletet megmozgató eseményeket.

Hogyan születik az ötlet? Az őrületig fokozódó állhatatosság révén. Csak az a képesség kell hozzá, hogy hosszasan elszenvedjük a szorongást, és mégis megőrizzük lelkesedésünket.

Az élet konfliktusok és gyötrelmek sorozata.

A humor révén látjuk meg az irracionálist a racionálisban, és a lényegtelent a lényegesnek tetszőben.

A humor erősíti túlélési ösztönünket, és megóvja józan eszünket; a humornak hála, az élet viszontagságai kevésbé nyomorítanak meg bennünket. Serkenti arányérzékünket, és megmutatja, hogy a komolyság túlzott hangsúlyozása mögött az abszurdum lappang.

A tisztesség nemigen virágzott egyetlen korszakban sem.

Ha a mûvész elképzelt egy világot, és őszintén hisz is benne, a megvalósítás meggyőző lesz, függetlenül attól, hogy ez a világ milyen elemekből áll össze.

Kellő színpadi érzékkel a semmit is hatásosan adhatja elő az ember.

Kötve hiszem, hogy a színészetet meg lehet tanulni. Láttam rendkívüli értelmi képességû embereket, akiknek beletört ebbe a bicskájuk, és láttam sült bolondot egészen jól játszani. A színjátszáshoz elsősorban érzésre van szükség.

Az érzelemmentes puszta értelem a bûnöző típusát jellemzi; az értelemmentes érzelem az ártatlan együgyûséget.

A színházért nem elég forrón rajongani; rajongani kell a színésznek önmagáért is, és hinnie kell magában.

A tehetséges kezdőnek is meg kell tanulnia a mesterséget, mert a legkiválóbb adottság sem ér semmit, ha hiányzik az alkalmazásához szükséges szakértelem.

Bosszant, mikor valaki azzal próbálkozik, hogy a szegénységet kívánatosnak tüntesse fel mások szemében. Még sohasem láttam olyan szegény embert, aki vágyódott volna a szegénység után, vagy úgy vélte, hogy a szegénység a szabadság záloga.

A szegénység nem nevelt másra, csak az értékek eltorzítására, a gazdagok és az úgynevezett felsőbb osztályok erényeinek és értékeinek túlbecsülésére. Viszont a vagyon és a hírnév megtanított arra, hogy a megfelelő szemszögből nézzem a világot. Rájöttem, hogy kiválónak tartott emberek - ha a közelükbe kerülünk - éppoly gyarlóak, mint mi, többiek.

Az vagyok, aki vagyok: egyedülvaló és mindenkitől különböző egyéniség, őseim örökségéből eredő ösztönzésekkel és törekvésekkel; álmok, vágyak, sajátos tapasztalatok szövődtek össze, együttesen, hogy bennem öltsenek testet.

A jó társaságba rendszerint valami váratlan körülmény juttatja be az embert, ez aztán a kipattant szikrához hasonlóan a társasági tevékenység egész tûzijátékát lobbantja lángra: azon veszi észre magát, hogy "befogadták".

Elméletem szerint a tudósok és filozófusok kifinomult romantikusok, akik érzelmeiket más csatornákon vezetik le.

Ha meggondolom, hogy még a nemrég történt eseményeket is mennyire eltorzítják, a történelem önmagában csak gyanakvásomat kelti fel.

A tragikum ösztönöz a komikumra; mert a nevetés, úgy hiszem, tagadó magatartás: nevetnünk kell tehetetlenségünkön a természet erőivel szemben - mert másképp megőrülnénk.

Ha a gépet emberbaráti módon alkalmazzák, segítséget jelent, az ember felszabadul a rabszolgaság bilincseitől, munkaideje megrövidül, több szabad ideje marad, hogy mûvelje szellemét, és élvezze az életet.