Charlie Chaplin

Valaki azt mondta, a színmûvészet alapja a belefeledkezés. Ez természetesen valamennyi mûvészet alapelve, de különösen áll a színészre, hogy mindennél fontosabb a belső mérséklet és tartózkodás. Akármilyen féktelen, izgalmas is a jelenet, a színész bensejében a szakmai fogás nyugalomra és higgadtságra int, elindítja és irányítja az indulatok hullámverését - a külső tehát izgatott, a benső pedig fékentartott. Ezt csak belefeledkezéssel érheti el a színész.

Így lesz fiatalabb a világ. Helyünkre lép az ifjúság. És mi, akik egy kicsit tovább élünk, egyre idegenebbnek érezzük magunkat, ahogy tovább rójuk az utunkat.

A jó- és a balszerencse olyan véletlenül éri az embert, mint ahogy a felhők vonulnak az égen. Mivel tudom ezt, nem döbbent meg túlságosan a rossz, de a jó kellemes meglepetést okoz.

A tökéletes szerelem a leggyönyörûbb kielégítetlenség, mert több, mint amennyit az ember kifejezni képes.

Nincs élettervem, életfilozófiám - akár bölcsek vagyunk, akár bolondok, meg kell birkóznunk az élettel.

A fájdalom szörnyû zavarában hiábavaló választ keresni; ebből csak hamis moralizálás és gyötrődés származhat, de ez mégsem jelenti azt, hogy nincs válasz.

Hiszek a nevetés és a sírás erejében, mert mindkettő a gyûlölet és a terror ellenmérge.

Semmi sem örök ebben a gonosz világban. Még a gondjaink sem.

A nevetés felüdít, könnyebbséget hoz, és enyhíti a fájdalmat.

Szeretek esőben sétálni, mert olyankor senki sem látja, hogy sírok.