Christopher Moore

Csak alkatrészek vagyunk egy önmagát építő, fejlődő gépezetben, ami az emberi lelket akarja összezúzni.

Az ember múltja néha kő a nyakában, és olyan mélyre lehúzza a sötétbe, hogy ha nem találja meg azt a pillanatot, amikor meg tud szabadulni tőle, soha többé nem látja meg a napfényt.

Amikor valaki visszatér a halálból, általában kicsit jobban tiszteljük.

Az ember nem tehet az ízléséről.