Chuck Palahniuk

Az egész kultúránk alapja, legyél nagyobb, jobb, erősebb, gyorsabb. Kulcsszó a haladás. Amerikában, ha nem elég fejlett és korszerû a függőséged, reménytelen vesztesnek néznek.

Szenvedélybetegként semmi mást nem kell érezned, csak a részegséget, drogmámort, ehetnéket. Elég összehasonlítani ezeket a többi érzelemmel, a bánattal, haraggal, félelemmel, szorongással, kétségbeeséssel, depresszióval, máris nem tûnik olyan utolsó dolognak egy kis függőség. Sőt, kifejezetten életképes választásnak bizonyul.

Mutasson valaki akár egyetlen dolgot ezen a világon, ami az, aminek hinnéd!

Ha választanom kellene, hogy soha ne szeressenek, vagy legyek örökké sebezhető és érzékeny és túlcsorduló - tudod, hová mehetnétek a szerelmetekkel!

Szánalmas, mennyire képtelenek vagyunk együtt élni azzal, amit nem értünk meg. Elkeserítő, milyen égető szükségünk van arra, hogy mindent felcímkézzünk és tisztázzunk és részekre szedjünk. Akkor is, ha nyilvánvalóan megmagyarázhatatlan.

Az igazi csodákig csak lépésről lépésre lehet eljutni.

A nagyobb lakás nem megoldás. Sem a jobb élettárs, több pénz, feszesebb bőr. - Amit csak megszerzel magadnak (...), mind eggyel több, amit elveszíthetsz.

Ha nem kezelnek embernek, nem is kell úgy viselkedned.

A múltat sehogy sem lehet rekonstruálni. Csak a látszatát. Csupán az illúzióját teremthetjük meg - ami elmúlt, örökre eltûnik.

Az egyetlen megmaradt feltérképezetlen vidék a megfoghatatlan dolgok világa, az ötleteké, meséké, muzsikáé és mûvészeté.

Mindegy, mit hoz a jövő, a végén úgyis csalódni fogunk.

A jegyzetkészítés a legjobb módszer, hogy elfecséreld az életedet. A legkönnyebben úgy úszhatod meg, hogy élj, ha csak megfigyelsz. A részleteket. És beszámolsz róluk. Ne vegyél részt semmiben.

Az, akit szeretsz, és az, aki szeret téged, soha, de soha nem ugyanaz a személy.

Kérdezd meg magadtól: mit reggeliztem? Mit vacsoráztam tegnap? Látod, hogy milyen gyorsan tûnik tova a valóság?

Gondoljanak úgy az életükre, mint egy poéntalan viccre. Hogy nevezik a szociális munkást, aki gyûlöli a munkáját, és valamennyi kliensét elvesztette? Halott. Hogy nevezik a rendőrt, aki összehúzta a cipzárt a hullazsákon? Halott. Hogy nevezik a médiás hiénákat? Halott. Nem számít. Ez sem számít. A vicc az, hogy valamennyiünk életének ugyanaz a poénja.

Úgy feledkezhetsz meg legkönnyebben a teljes képről, ha közelről nézed a dolgokat.

A templomok (...) olyanok, mint a boltok. Azokat a hazugságokat árusítják bennük, amiket a távoli vallásgyárakban állítanak elő.

Az ember megtervezi az életét, ami éppen ettől válik unalmassá. Ami kiszámítható, az sosem érdekes.

Bármit tesz az ember, bárhová akar eljutni, a kezdőponttól mindenki a halálhoz érkezik meg.

Mindig csak készülünk a holnapra, ami sosem jön el, mert a holnap mává változik, és akkor már nem holnap.