Chuck Palahniuk

Szeretném látni, hogy az emberek fejlődnek, javulnak. Hiába várok ilyesmire. Nem lesznek jobbak.

Az ember hajlamos azt hinni, hogy ha keményebben és gyorsabban dolgozik, akkor képes kordában tartani a káoszt. Aztán egyszer csak értelmét veszti az egész.

A halál? Nincs ebben semmi különös. Porból vétettünk, porrá leszünk. A körforgás állandó. Testünk anyaga újra felhasználódik.

- Nagyon fáj a halál? (...) - Nagyon fáj, de közel sem annyira, mint az élet.

Egy olyan világban, ahol bármikor bármi megtörténhet, ami sosem szilárd, leginkább valami híg masszára hasonlít, jó érzés rábukkanni valamire, ahol szigorú szabályok szerint kell csinálni mindent.

A nevetés is egyfajta szelep, amin keresztül kiereszthetjük a feszültséget.

Minden meghal, amit az ember szeret. Amikor találkozunk egy számunka fontos lénnyel, beindul a visszaszámlálás, és számíthatunk rá, hogy egy nap majd a föld alá kerül az illető. Vagy mi kerülünk oda előbb, de ez teljesen mindegy.

- A valóság az, hogy az ember addig él, amíg meg nem hal. - A legnagyobb igazság pedig az, hogy senki sem akar szembesülni a valósággal.

A világ egy katasztrófa, ami önmaga bekövetkezésére vár.

A felnőttek, akik bolhapiacokon archeológust játszva megpróbálják felfedezni gyermekkoruk tárgyait, a társasjátékokat, a mûanyag katonákat, és rábukkannak egy-egy leletre, iszonyúan boldogok. A szemét relikviává válik, a kacat felértékelődik. Nosztalgikus érzéseket táplálunk az olyan holmik iránt, amelyeket valamikor egyszerûen szemétre hajítottunk. Hogy miért? Mert félünk evolválódni. Fejlődni. Felnőni. Változni. Lefogyni. Félünk attól, hogy újra felfedezzük és átértékeljük önmagunkat. Hogy alkalmazkodjunk környezetünkhöz.

Az Édenkert is csak egy kalitka volt. Szép, kényelmes, tágas kalitka. Egész életedben rabszolga leszel, ha nem harapsz bele az almába.

Az embereknek meg lehet mondani az igazat, de az események bekövetkeztéig senki sem hiszi el. Akkor pedig már késő.

Boldogok a lelki szegények... a tanult emberek jobban átlátják a problémáikat, és könnyebben depresszióba süllyednek saját tehetetlenségük miatt.