Cixin Liu

Amíg az embernek jól megy a felejtés és az alkalmazkodás, a fél életet leélheti elégedettségben, akár még boldogságban is.

Mindennapi életünk világa csak hab, amely a mély valóság tökéletes óceánja felszínén lebeg.

Az orvos csak azt a beteget tudja meggyógyítani, akinek ez a sorsa, Buddha csak azt tudja megváltani, akinek ez a sorsa.

Egy ember megölése gyilkosság, pár emberé vagy egy tucatnyié még több gyilkosság, ezrek vagy tízezrek megölését azzal kellene büntetni, hogy ezerszer végezzük ki a gyilkost. De mi a helyzet ennél nagyobb számoknál? Pár százezernél? Halálbüntetés, igaz? Mégis, akik ismerik a történelmet, most habozni kezdenek. Mi van, ha milliókat ölt meg? Elhihetik nekem: egy ilyen embert senki nem tartana gyilkosnak. Ellenkezőleg: lehet, hogy még csak azt sem feltételeznék róla, hogy megszegte a törvényt. Ha nem hisznek nekem, tanulmányozzák a történelmet! Mindenkit, aki milliókat ölt meg, nagy embernek, hősnek tartanak. És ha ez az ember elpusztított volna egy egész világot, és megölt rajta mindenkit, aki él - megváltóként ünnepelnék!

A civilizációhoz szükséges gondolkodás (...) az egyének privilégiuma - vegyük példának a mi Newtonunkat vagy Einsteinünket. A kollektív intelligencia egyszerû redundanciája nem képes kialakítani az emelt szintû gondolkodást - ahogy közülünk, emberek közül százmillió sem lett volna képes, bármennyire erősen töri is a fejét, előállni Newton törvényeivel vagy a relativitáselmélettel.

A születő értelem (...) olyan, mint az apró láng a nyílt mezőn - bármely irányból érkezhet egy könnyû szellő, ami kiolthatja. Még ha sikerül is lángra lobbantania a környező gyomokat, a kis tûz útját hamar elállhatja egy üres tisztás vagy patak, ahol minden további nélkül kialszik. Ha mégis sikerül hatalmas tûzzé nőnie, megvan az esélye, hogy egy nagyobb vihar kioltja. Mindent egybevetve, nagyon kicsi az esélye, hogy egy lángocskából tomboló tûzvész alakul ki. Így aztán elképzelhetjük, hogy az evolúció hosszas története során a bimbózó értelem úgy szikrázott fel néha és aludt ki azonnal az őskor végtelen éjszakájában, mint a szentjánosbogarak fényei.

Ha a Föld teljes történelmét egyetlen napba sûrítenénk, egy óra kétszázmillió évnek felelne meg, egy perc 3,3 millió évnek, egy másodperc pedig ötvenötezer évnek. Az élet reggel nyolc vagy kilenc óra körül jelenne meg, az emberi civilizáció azonban a nap utolsó másodpercének utolsó tizedmásodpercéig váratna magára.

A különböző fajok közti háborúban a méretben erő rejlik ugyan, de a kis méretnek is megvannak a maga előnyei. Nem tehetjük meg, hogy nem vesszük eléggé komolyan a hangyákat.

Isten nem úgy néz ki, mint a hangya, és nem úgy, mint a dinoszaurusz. Isten alaktalan, mint a széllökés, vagy mint a fénysugár, vagy mint a levegő, ami körülveszi ezt a világot. Isten képe tükröződik minden homokszemben és minden vízcseppben.

A világban jelenleg béke honol, de az, hogy nukleáris elrettentéssel próbáljuk megőrizni a békét, olyan, mintha kötéltáncot járnánk a pokol tüzei felett. Bármelyik pillanatban kitörhet a totális atomháború, és a két dinoszaurusz-nagyhatalom nukleáris arzenálja akár százszor is képes lenne minden életet elpusztítani a Földön.

Az absztrakt elméletek nélkül a technológiai találmányok és újítások olyanok, mint a víz forrás nélkül: el fognak apadni.

A naivitás csúcsa a hozzá tartozó egyének mérete alapján megítélni egy civilizáció erejét.

A fizika egyetemes törvényei a legrémisztőbb fegyverek, egyben a leghatékonyabb védekezési módok is.

Ezt az utat minden civilizációnak be kell járnia: szûkös bölcsőben ébredünk, kitotyogunk belőle, szárnyra kapunk, egyre gyorsabban és gyorsabban repülünk, míg végül egybeolvadunk az univerzum sorsával. Minden értelmes lény végső sorsa mindig is az volt, hogy olyan hatalmassá váljanak, mint a gondolataik.

A legtöbb ember haláláig egyetlen pillantást sem vet az univerzumnak arra a részére, amely túlmutat a világon, amelyben élünk.

A technológiai haladás az emberi társadalom betegsége. A technológia robbanásszerû fejlődése a ráksejtek növekedésével analóg, és az eredmény is hasonló lesz: az összes táplálékforrás kimerülése, a szervek pusztulása és végül a gazdatest halála.