Ugrás a tartalomra
A születő értelem (...) olyan, mint az apró láng a nyílt mezőn - bármely irányból érkezhet egy könnyû szellő, ami kiolthatja. Még ha sikerül is lángra lobbantania a környező gyomokat, a kis tûz útját hamar elállhatja egy üres tisztás vagy patak, ahol minden további nélkül kialszik. Ha mégis sikerül hatalmas tûzzé nőnie, megvan az esélye, hogy egy nagyobb vihar kioltja. Mindent egybevetve, nagyon kicsi az esélye, hogy egy lángocskából tomboló tûzvész alakul ki. Így aztán elképzelhetjük, hogy az evolúció hosszas története során a bimbózó értelem úgy szikrázott fel néha és aludt ki azonnal az őskor végtelen éjszakájában, mint a szentjánosbogarak fényei.
Kapcsolódó idézetek
-
Az erős érzelem (...) olyan, akár a tûz, táplálni kell. Anélkül forró izzássá hamvad, amely bármikor újból lángra lobbanhat, de más dolgoknak is hagy helyet.
Mark Lawrence
-
Az evolúció mint folyamat nem túlságosan okos - ostobaságában azonban kitartó. Csakis a minden sarkon leselkedő ezerféle szörnyû halálos veszedelem túlélése számít, addig, amíg a génjeink biztonságosan átöröklődnek a következő generációra. Ha ez megvan, a feladat teljesítve. Ha nem, szívás. Magyarul, az evolúció nemigen utazik jóslásban. Ha egy tulajdonság előnyös számodra most, akkor kiválasztódik, függetlenül attól, terheli-e majd az ük-ük-ük-ük-ükunokáidat valami szánalmasan ósdi vonással. És ugyanennyire nem is díjazza az előrelátást: hát, ez a tulajdonság most hátrány, de milyen jól jön majd a leszármazottaimnak egymillió év múlva - ez teljesen hidegen hagyja az evolúciót. Nem gondos tervezéssel jut el az eredményig, hanem őrületesen nagyszámú éhes és vágytól felajzott organizmust szabadít a veszélyes és könyörtelen világra, és érdeklődve nézi, melyik bírja tovább.
-
Ha egy nagy képzelőerővel megáldott kutató fejéből valamilyen új ötlet pattan ki, az az eseményeknek az evolúcióból ismert természetes kiválasztódáshoz hasonló láncolatát indítja el: az elképzelések a szilárd empirikus vizsgálatok mérlegére kerülnek, a téves hipotézisek kirostálódnak, a helyesek pedig elterjednek.
Daniel Goleman
-
Lehetséges, hogy az emberi elme csupán egy röpke villanás azon a hosszadalmas úton, amelynek során a "sötét anyag" - a biológiai evolúció ádáz küzdelmein át - egy korlátok nélküli intelligencia formájában születik újjá.
Boldogkői Zsolt
-
A tûz egy pillanatnyi, átmeneti dolog - a tünékenység megtestesülése. Hirtelen jön, életre üvölti magát, amikor a forróság összeér a levelekkel, és fellobban, éhesen táncol, amíg körülötte minden megfeketedik, és összetöpörödik. Amikor már semmi sem maradt kialszik, eltûnik, semmit sem hagy hátra, csak felhasználhatatlan tápláléka hamvait.
Dan Wells
-
A kisgyerek a világegyetem középpontjának érzi önmagát. Minden körülötte forog. Az érettség többek közt ennek a szemléletnek a meghaladásában áll, megértjük, hogy mások is léteznek a világon. Hasonló utat járt be a tudomány is. A primitív gondolkodás antropomorf. Az ember saját képére alkotja meg Istent, és saját viselkedésének tulajdonítja a természeti jelenségeket. (...) Ettől a gondolkodástól csak apránként sikerült elszakadnunk. A tudománynak nagy előnye az egyénnel szemben, hogy sok-sok generáció alatt fejlődik ki.
Ron Aharoni
-
Bárcsak olyan türelmesek lennénk, mint a bebábozódott hernyó, mely arra vár, hogy pillangóvá alakuljon. Bárcsak úgy tudnánk bízni, mint egy újszülött. Vagy bárcsak egy ősszel lehulló levél bölcsességével tudnánk elengedni. Az életünk biztosan sokkal könnyebb lenne.
Eline Snel
-
Szerelem! (...) Minden titokzatos benne: ahogy megjön, ahogy kifejlődik, s ahogy eltûnik. Van úgy, hogy hirtelen jelenik meg, kétséget nem ismerve, örömtől sugározva, mint a nappal, máskor parázslik, mint a tûz a hamu alatt, s fellángolva csap be a lélekbe, mikor ott már minden elpusztult.
Ivan Szergejevics Turgenyev
-
Az a tûz, melyet a
Természet alkotott az asszonyok
Szemébe, oly sebesen elragad,
Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös
Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész
Elhallgat: ekkor már az észben bízni
Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán
Buzgó imádság által oltani.
Katona József
-
Mikor csukódik be egy lélek? (...) Zárkózottsága oly teljes, föltétlen, mint egy növényé, amely ösztönös készséggel és bonyolult értelemmel összecsukja valamilyen homályos veszélyérzetben kelyhét, szét lehet roncsolni, talán egyszerû érintéssel meg lehet semmisíteni, de önként nem adja már ide titkát.
Márai Sándor