Csányi Vilmos

A ragadozók többnyire a beteg, bénázó felnőtteket, persze a gyengébb borjakat, meg a már fáradtan poroszkáló öregeket szemelgetik. A növényevőknél nyugdíjas problémák nincsenek.

A vízió mindig szép és igazságos, oly elandalító. De megenni sajnos nem lehet, takarónak is vékony. Ezért ha éhes vagy, azt nézd, hogy hol osztják a levest.

Négyévente körbeálljuk a következő négy évben befizetendő adóhegyet, a következő erőforrást, és most itt, és csak az önök kedvéért, szabályosan kisorsoljuk, hogy legközelebb ki fog osztani. Kérem, figyeljenek! Nem az igazságról, nem az erkölcsről, nem a megfáradtakról és a nincstelenekről döntünk majd, hanem arról, hogy ki oszt, és ha ez eldőlt, akkor már nagyjából azt is tudjuk, hogy kinek. Izgalmas választási lottójáték, a világért ki ne hagyja, a szavazata árát, az előző négy év adóját úgyis befizette már.

Nem mindent tanulunk meg azért, hogy később pontosan felidézzük; a cél sokszor az, hogy a gátak és korlátok, melyek bizonyos dolgok megtanulása és elfelejtése során a gondolkodásunkban keletkeznek, segítsenek az új ismeretek közötti eligazodásban.

Aki a jövőről fogalmaz meg állításokat, az csal vagy hazudik. Mit lehetett volna megjósolni akár csak ötven évvel ezelőtt olyan szavak nélkül, hogy kompjúter, internet és mobiltelefon? Semmit.

Az emberi természet sajnos olyan, hogy minden racionális megfontolás nélkül is képes érzelmi döntéseket hozni. Ha nem ilyen lenne, szerelmi házasság soha nem köttetne.

Az állam minden társadalomban megtestesít egy mítoszt, ami végtelenül leegyszerûsítve, hogy a kisebbek is megértsék, elmagyarázza, mi is a társadalmunk dolga, s abban neked hol a helyed. Aztán ezt a mítoszt a születésedtől a halálodig, a bölcsődétől az iskolákon át a munkahelyekig és persze a médiában sulykolják beléd.

Ami titok, az bizonyos értelemben nincsen.

A modern világban a tilalomnál fontosabb dolog nincs! Minden kultúra a sokféle tilalom és a jóval kevesebb szabadság funkcionális szerveződése.

A közös kultúra tulajdonképpen egyfajta nyelv, egy titkos szövetség tagságának igazoló szimbóluma, a felnőtt ember legértékesebb tulajdona.

Zagyvaságokkal túl lehet terhelni az elmét, sőt őrületbe is lehet kergetni velük.

Az emberi természet olyan, hogy csak a használható tudást fogadja be élvezettel. Modern időkben egy másik természet kéne...

A nagyon bonyolult dolgokat a legtöbb ember nem képes gyorsan átlátni, meg sokszor nem is érdeklik a részletek, ezért a döntéseiben előzetes vizsgálatok helyett egy leegyszerûsített hiedelemre támaszkodik, amelyet megbízhatónak tekintett fajtársaitól szerez be mindennapjai során.

Nem biztos, hogy a fényes jövő érdekében éppen egy óriási, csillogó, nagy gyárat kell építeni, lehet, hogy a szûk keresztmetszetet az általános iskolai tanárok fizetése jelenti. Mert ha az kicsi, akkor kevés fényes elme megy el tanárnak, a gyerekek hülyék maradnak, mind politikusnak megy majd, és kész a katasztrófa. Ha viszont jól fizetett, okos emberek tanítanak, akkor befogadó, érdeklődő, a tudást önként kereső és értékelő gyerekek fejezik be az iskolát, és már el is kezdődött a fényes jövő.

Egy-egy adott döntés társadalmi támogatottságában sokkal nagyobb szerepe van az érzelmeknek, mint a vegytiszta tudásnak. Az érzelmek iskolája pedig az irodalom, a mûvészet, a színház és a vallások.

Okos emberek is mondhatnak szamárságokat, ha gyorsan és felületesen akarnak általános érvényû ítéletet kiszabni.

Nem a technikai ismeretek, nem a "Tudás" az a komponens, amit mindenkinek egyformán el kell sajátítania. Alighanem sokkal fontosabb a kapcsolatok, viszonylatok felismerése, a rendszerismeret, az a készség, hogy gyorsan elfogadjuk az újat, és ha szükséges, valahol már készen megtaláljuk a szükséges technikai ismereteket is.

Az összes lehetséges épkézláb mesét már réges-régen elmondták többször is, mostanság már csak kavarni lehet.

Biológus számára az élet természetes része a vége is, ebben sem különbözünk a velünk együtt élő sok tízmillió fajtól, de az ember kreatív lélek és képes a természetes halált felnagyítani, valami elképesztően egyedi végzetté torzítani. Jobb, ha tartózkodunk ettől.

Sokan hiszik, hogy a vallomáskötetekből valóban fontos dolgokat tudnak meg a szerzőről, ez tévedés. A "vallomás" színjáték, a szerző elképzel egy figurát apró részletességgel, és szeretne hozzá hasonlítani.