Czakó Gábor

A féligazság nem az igazság fele, még csak nem is a hazugság fele, hanem olyasvalami, amiben az igazságból mákszemnyi sincsen - fenékig hazugság.

Isten léte nem hit kérdése. A hit Isten megtapasztalása, megérzése, megismerése, amennyire emberileg lehetséges, de az ő léte nem attól függ, hogy hiszünk-e benne vagy sem, ő akkor is lesz, ha úgy adódna, hogy senki sem hinne benne. S mindannyian, hívők és hitetlenek, kétkedők és vívódók, versenyzők és lemaradók oda fogunk befutni egyszer az ő széke elé.

Boldog Karácsonyt! Elképzelhető ennél szebb kívánság? Igen. Bizonyos, hogy valamennyien boldogok akarunk lenni, éppen ezért az lehet szebb kívánság, különösen ilyenkor, Karácsony tájékán, hogy a Boldog Karácsony kiterjedjen egész esztendőnkre, egész életünkre: örökké Boldog Karácsonyban éljünk.

Mindenki, aki gondolkodott már, tudja, hogy milyen távoli kapcsolat lehetséges csupán szavaink és gondolataink között, a legványadtabb eszmének is szûk a legkövérebb szó, a legpontosabb mondat is valami más.

A kultúra a világ mûködéséről és mûködtetéséről szóló közös tudás.

A kultúra hangja a csönd. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hangja. A giccs hangja a zaj. A kultúra megrendít, a giccs megőrjít. A kultúra katartikus, tisztít, a giccs szennyez. A kultúra tétje az üdv, a giccsé a bevétel. A kultúra a közösségben terem, a giccs a tömegben.

A kultúra maga a nép; az alapvető értékekben együtt gondolkodó közösség. Ha nincsenek alapvető, közös értékek, nincsen kultúra.

Az ember az egyetlen lény, aki szellemi alapokon áll, aki képes az öröklétre - gondja-öröme ott gyökerezik. Akkor is, ha nem tud, vagy nem akar tudni róla.

A kultúra az időt nem ismeri. A versenyt sem, a piacot sem, még kevésbé a haladást.

Aki igazságban él, az képes szembeszállni a rosszal.

A jó olykor elhiszi, hogy a benne mûködő önérték nem szorul segítségre, mert a gonosz nem talál fogást rajta, ezért előbb-utóbb elkotródik. Magától. Ha ebbéli hitében sokáig ringatja magát, akkor máris vesztett, mert a jóként piacra dobott akármi gyakorta silány és romlott, és fogyasztója is "azzá lesz, amit eszik". Önteltségében hiába képzel magáról akármit!

A szellemi tudás befogadásának lélekállapota az alázat, módja az átélés. A létezés, vagy ha úgy tetszik, önmagunk mélységének átélése: innen már nincs hova süllyedni. Itt már nem véd sem hatalom, sem pénz, sem szerep, sem hírnév. Még a hazugság sem.