Dan Brown

Egyre bizonyosabb lett abban, hogy a világ még számos kincset tartogat számára. Vannak olyan titkok, amelyek emberi ésszel fel sem érhetők.

A részecskék reagálnak a gondolatainkra... ami azt jelenti, hogy a gondolatainknak hatalmukban áll megváltoztatni a világot.

Néha egy évszázadokon át fennmaradó legenda... nem véletlenül marad fenn.

Keress, és találni fogsz!

Nem az hal meg, kit eltemetnek, az hal meg, kit már nem emlegetnek.

A világon minden hit koholmányokon alapul. Ez a hit meghatározása: elfogadni azt, amit igaznak gondolunk, de nem lehet bizonyítani.

A világ legrosszabb fajta magányossága az az elszigeteltség, amelyet az idéz elő, hogy félreértik az embert.

A múltunk döntései a jelenünk építőkövei.

Néha nincs más választás, csak a kisebbik rossz.

Nincs kreatívabb... és nincs pusztítóbb... mint egy ragyogó elme, aki a rosszat választja.

Amikor a világ problémáiról van szó, globális járványként pusztít a hárítás.

A tudomány gyógyíthat vagy ölhet. Annak az embernek a lelkétől függ, aki alkalmazza a tudományt.

Az isteni kinyilatkoztatás néha csak annyit jelent, hogy ráhangolod az agyadat arra, amit a szíveddel már úgyis tudsz.

Szellemünk sokkal nagyobb kínokat képes ránk hozni, mint a testünk.

Semmi sem kelti fel úgy a kíváncsiságot, mint az emberi tragédia.

Az emberi szellem uralomra vágyik a saját porhüvelye felett.

Az elménk néha olyasmit láttat velünk, amit a szívünk igaznak szeretne hinni.

Az ég közelít a föld felé... Isten kapcsolatba lép az emberrel. Ennek a folyamatnak, jött rá Langdon, az ellenkezője is lejátszódik minden este. A nap lebukik nyugaton, és a fény visszatér a földről az égbe... hogy felkészüljön egy újabb napra.

- Maga hisz Istenben? (...) - A tudomány azt mondja nekem, hogy Istennek léteznie kell. Az agyam azt mondja, hogy soha nem fogom megérteni Istent. És a szívem azt súgja, hogy nem is kell megértenem.

A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának.